Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 3. szám - Magyar Miklós: Hol van már a tavalyi hó?

56

műveli a költészetet. Apja 1456-ban bekövetkezett halála után elhatározza, hogy Charles d’Orléans riválisaként udvarába, Moulins-be csábítja a tehetséges költőket. Régebben már kölcsönzött Villonnak hat tallért. A költő emlékezteti a herceget, hogy ő is Bourbon származású, így alattvalójának tekinti magát. A Levél Bourbon hercegéhez

című versében újabb támogatást kér tőle:

Én jó uram, tündöklő hírű Herceg,

Liliomos pajzsú, királyi vér!

François Villon, ki munkában gebed meg,

S ki több pofont kapott akárkinél,

Alázatos levélben arra kér:

Adj néki holmi kölcsönt kegyesen! (Mészöly Dezső fordítása)

Villon a Nagy Testamentum

ban is megemlékezik Moulins-ről, amit „jó városnak” nevez:

S ha rajtam mégoly sok csapás volt,

Ha egy vas nélkül tekeregtem:

Mint a két emmausi vándort,

Megvígasztalt az Isten engem,

S intett a Jó Városba mennem,

Mert ő nem gyűlöl semmi mást

A bűnbe tévedt emberekben,

Csupán a megátalkodást.

(Mészöly Dezső fordítása)

Az 1461-es év nyarán Villont Meung-sur-Loire-ban Orléans püspöke, Thibaud d’Aussigny börtönbe záratja és megkínoztatja. Erről a költő számos említést tesz. Amikor ugyanebben az évben XI. Lajos jóvoltából kiszabadul börtönéből, az Ének azok ellen, kik a Frank Királyságra fenekednek című versében az évet is megjelöli:

Ezt jegyzem négyszáz hatvanegyben,

Midőn királyunk Meung-be jött,

S megkeresett irgalma engem

Rideg börtönfalak mögött,

(Mészöly Dezső fordítása)

Ám arról, hogy akár Arrasban, akár Brüsszelben járt volna, sem Villon nem tesz említést, sem életrajzaiban nem találjuk nyomát.

A híres tavalyi hó valamennyi kritikus szerint a megállíthatatlanul eltűnő idő metaforája, mondja Verhuyck. Ezzel egyet is ért, ám szerinte ez nem ad magyarázatot arra, miért nem a szalmalángot, az elhervadt virágot vagy az őszi leveleket használja Villon. Ebből a meglehetősen mondvacsinált dilemmából Verhuyck arra a következtetésre jut, hogy Villon választása nem véletlen, hanem konkrét oka van annak, hogy a „tavalyi hóra” esett választása. Nevezetesen a költő valódi hószobrokat láthatott a város utcáin: „Villon láthatta a hó-Taiszt a téren, a hó- Héloïse-t az utcakereszteződésben, a tizenkét láb magas hó-Flórát az utca sarkán. Ahogyan Arrasban 1434-ben, Villon láthatta a jó lotaringiait, Jeanne d’Arcot a jégmáglyán, gonosz fegyveresek között.”