Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Magyar Miklós: Hol van már a tavalyi hó?
54 S a királyné, ki Buridant a Szajnába volt parancsoló! Hogy zsákba kössék, úgy kivánta... De hol van a tavalyi hó! A maine-i Harembourges, Alisz, Nagylábu Berta, Beatrix, Blanka - liljom szinű volt maga is, - Szűzanyám, hol van szirénhangja? S akit az angolok Rouenba’ megégetének, ő, a jó, a lorraine-vidéki Johanna? De hol van a tavalyi hó! Ajánlás Herceg, hogy hol vannak, hétszámra ezidén firtatni se jó, nehogy a nóta ujra járja: de hol van a tavalyi hó! (József Attila fordítása) Paul Verhuyck, a leideni egyetem oktatója, író, neves középkor-kutató Villon Nagy Testamentuma kiadásának ötszázadik évfordulójára rendezett tudományos ülésszakon Villon et les neiges d’antan (Villon és a tavalyi hó) címmel előadást tartott, amelyben egy eredeti, ám erősen megkérdőjelezhető hipotézist vázolt fel a költő híressé vált refrénjéről: „Mais où sont les neiges d’antan?” (De hol van a tavalyi hó?). A konferencia előadásainak szövegei nyomtatott formában is megjelentek 1993-ban.1 Kiindulásként a szerző Herman Pleij De sneeuwpoppen van 1511. Stadscultuur in de late middeleeuwen (Hószobrok 1511-ből. Városi kultúra a középkor végén) című könyve alap ján leírja, hogy az 1551-es év Brüsszelben rendkívül kemény volt, és a város lakói igazi hószobrokat faragtak a megfagyott hóból. Az ábrázolt személyek a görög–latin mitológia, a Biblia és a népi kultúra alakjai voltak. A továbbiakban kifejti, hogy a hó ünnepét először Tournai-ban ünnepelték meg 1422-ben. Tizenkét évvel később Arrasból jegyeztek fel nagyszámú hószobrot, amelyek között látható volt „a Nagy Szűz”, Jeanne d’Arc szobra katonák gyűrűjében. A hószobrok történetét a további századokon át is felidézi a szerző, ám számunkra csak a középkoriaknak van jelentőségük. A ballada keletkezésének idejét Paul Verhuyck 1457 telére teszi, amely rendkívül hideg volt, október 11-től február végéig tartottak a kemény fagyok. Franciaország valamennyi folyója befagyott, és lovas szekerekkel lehetett átkelni még a Szajnán is. A tanulmány szerzője megjegyzi, hogy mivel Villon ebben az évben nem volt Párizsban, nincs annak jelentősége, hogy rendeztek-e ott ekkor téli ünnepségeket: „Villon egy vidéki város hóünnepét írhatta le és azt sem tudjuk, hol (...) Angers, Blois, Bourges, Rennes, Saint-Maixent? Vagy Brüsszel, mint azt Rabelais sugallja, Brüsszel, ahol a jégszobrok hagyománya bizonyított.” Verhuyck egy lábjegyzetben – bár kérdőjelekkel – megerősíti a rabelais-i hivatkozást. Azt is hozzáteszi, hogy mivel Rabelais egy nagy misztifikátor volt, nehéz hitelt adni szavainak, de a mai napig sem igazolni, sem cáfolni nem tudták Rabelais Villonról írt történeteit. Verhuyck 1 Villon hier et aujourd’hui. Actes du Colloque pour le cinq-centième anniversaire de l’impression du Testament de Villon, 15–17 décembre 1989. Réunis et publiés par Jean Dérens, Jean Dufournet et Michael Freeman, 1993, 177–189. Paul Verhuyck cikkét az alábbi forrásból idézem: http://www. kisling.nl/paulverhuyck/DamesNeiges2004.pdf.
