Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Orosz István: Emlékek apámról V.
49 1951. VI. – Ez is apám írása, igaz, nem a Memoár ból, csak egy fénykép hátoldaláról. Ceruzával írt, kissé megdőlt számjegyek: 1951. VI. Hatodik hónap, tehát június. A túloldali képen süt a nap, erős árnyékokat hagy; az árnyékok iránya alapján lehet belőni a pontos időt. Először persze a helyszínt kell felismerni, hogy az irányokat tisztázni lehessen. Sárga keramitkockák. A fénykép ugyan fekete-fehér, de én azért látom a sárgát is. Krómsárga, kanárisárga, mustársárga, sáfránysárga, milyen is volt: óarany... Keramittal volt kikövezve az egész Kecskemét, a körutak, a Lestár tér, a Rákóczi út. Nem nehéz fölismerni. A Rákóczi út a Cifrapalota és a zsinagóga közt indul, és az állomáspark irányába fut, vagyis északkelet felé. Egy kicsit inkább kelet, mint észak. Az árnyékok jobbról jönnek, merőlegesek az úttestre, tehát a nap dél-délkeleti helyzetét jelölik ki, de meglehetősen rövidek, vagyis csak alig valamivel lehetünk ebédidő előtt. Apu és anyu az úttesten jön az állomás irányából. Nincs forgalom, már nagyon közel lehetnek oda, ahol az út a Szabadság térbe torkollik. A Google térképen jól behatárolható a terület: 46°54’31.6”N 19°41’41.0”E. Balra a zsinagóga, jobbra, az út közepén futó kettős japánakácsor mögött a Cifrapalota áll, noha a szűkre vágott képen egyik sem látszik. Balról belóg egy ismeretlen – sötét szoknya, fehér blúz –, csakis évzáróról jöhet. Apu zakója panyókára vetve, zsebében az épp leoldott nyakkendő (sokáig ő köti meg az enyémet is), s az aktatáskája oly könnyű, aligha lapulnak benne becetlizett könyvek, pláne javítandó dolgozatok. Utolsó óra, utolsó nap, / nem fog a toll és nem fog az agy. Anyám kezében is táska, természetesen a balban. Azt már tudjuk, hogy anyám a Kaszap (pontosabban akkor épp Makarenko) utcában tanít, a Képzőben, apám meg (ó, mennyire kölyök a képen) a Katonában, ami akkor éppen a frissen államosított Újkollégiumban van. GPS -koordinátás helyszínünk éppen ráilleszthető a két intézményt összekötő képzelt egyenesre. A pár a Kaszap utca felől az Újkollégium irányába tart, tehát apu ment anyu elé, hogy aztán visszafelé együtt jöjjenek. Az évzáró ünnepségek után már nem üzemel az iskolai menza, a tanárok otthon ebédelnek, vagy inkább beülnek egy vendéglőbe, ahol a nyaralás előtti búcsúkoccintásokat is megejthetik. Ha anyu és apu is ebédelni tart, akkor alighanem a Beretvásba mennek. Az épületre ugyan Béke-szálló van írva, de megkülönböztetendő a többi Béke vezetéknevű intézménytől, mindenki Beretvásnak mondja. (1958-ban fogják lebontani.) Anyunak és apunak húsz-harminc lépést kell még megtenniük, majd a zsinagóga sarkán balra fordulva körülbelül ötvenet, hogy belépjenek a vendéglő üvegajtaján. Vagy leüljenek a járdára kitett asztalok egyikéhez a föléjük húzott hullámos szegélyű napernyők alá. Balra kell fordulniuk tehát, ám mozgásuk most mégis inkább jobbra húz (rendezői bal!), mondhatnám „srévizavé” (nem lehet nem hallani anyu hangsúlyában a játékosan előugró macskakörmöket), de ezt, mármint az irányváltást tudjuk be a néhány másodperccel korábban észrevett ismerősnek, aki már le is kapja az objektív zárókupakját, és már emelinti is a gépét. A fotós tehát a város felől jön, az Állami Áruház irányából, és épp ott tarthat, ahová majd a Vasmarcsát állítják. A puskás matróna szobra (tanácsköztársasági emlékmű) 1959-től ’91-ig zárja majd le a Rákóczi út délnyugati torkolatát; azt, hogy a jobbjában markolt karabély miért épp az elhurcolt zsidók funkcióját vesztett templomát célozza (Tudomány és Technika Háza lesz belőle), nem is sejtjük, tudjuk be annak, hogy eredetileg nem is oda szánták a szobrot. Most nyár van, szárazság, 1951. június. Én majd csak októberben fogok megszületni, vagyis szükségeltetik némi empátia ahhoz, hogy valaki észrevegyen. Szerencsére a japán akácok (közönséges pagodafának is hívhatjuk őket) laza lombozata még csak módjával hinti szét árnyékait, hagyja, hogy némi fény rám is essék, illetve anyu gömbölyödő hasára, éppen oda, ahol sejthető vagyok. Ott szipákolok benn a magzatvízben, mint valami hal. Liquor amnii : semleges kémhatású, édeskés illatú, vízszerű folyadék, nem sokkal a fogantatás után, amikor a magzatburok kialakul, a magzatvíz is termelődni kezd, előbb az anya szervezete gyártja, aztán a magzat is beszáll.
