Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Sinkovicz László: Jánoskám, egyetlenem még inkább sokféle (Tar Sándor Rináldó és Esterházy Péter Fuharosok című szövegeinek párhuzamos olvasási kísérlete)
110 olyan pretextusokat állít szövegelődje elé, amelyek saját olvasata nélkül nem képeznék részét annak. Jánoska a Tar-szövegben látványossá teszi azt a poétikai elrendeződést és technikát, amelyen keresztül a Rináldó viszonyul szövegelődjéhez. A fiú nemcsak amiatt válik a szöveg központi alakzatává, mert öndefiníciója a metonimikus áthajláson keresztül az egész novella kicsinyítő tükrévé változtatja, hanem azért is, mert esetében válik leginkább látványossá az a kaleidoszkópszerű szövegstruktúra, amellyel a Fuharosok jelen van a másik szövegben. Jánoska ugyanis egyaránt magában foglalja mind a fuharos, mind a Bolondka figuráját, azonban úgy, hogy ezek különböző jelölő it egyszersmind szét is szór ja, és új pozícióban teszi láthatóvá azokat a darabokat, amelyek az Esterházy-szövegben korábban helyet kaptak. A fiúban egyszerre kap helyet a fuharos ördögszerű megjelenése, az az aktus, ahogyan a beavatáson keresztül újfajta hatalmi struktúrának veti alá Bertát, ugyanakkor mások szemén keresztül olykor bolond, aki – ennek ellenére, vagy épp ezért – felfedi az igazságot, de önmagát a lovagi hagyományhoz köti. A fuharos különböző attribútumai viszont korábban nem csak a fiúra, de Hellerre éppúgy jellemzőek voltak. Ekképp amikor a Rináldó újraolvassa a Fuharosok at, nem csak megismétli annak bizonyos alakzatait, de azokat újra is pozi cionálja, hasonlóan ahhoz, ahogyan korábban a Fuharosok is megtette ezt a vendégszövegekkel, ezek viszont már nemcsak egyetlen helyen lehetnek jelen, hanem fragmentumokként szétszóródva egyszerre akár többön is. Ugyanakkor a szövegek közötti transzformáció, az új pozíciók egyben új értelmezési kereteket is jelentenek. Amikor a Fuharosok mitikus félmúltja, figurái és szövegei egy bérház szociografikus keretei között jelennek meg újra, e töredékek új helyzete egyben új lehetőségeket nyitnak az interpretációban. Jánoska – mint a szöveg kicsinyítő tükre – magában foglalja a fuharos alakját is, ugyanakkor annak epifániaszerű, fénylő jelenléte helyett őt inkább a félhomály, a fény hiánya jellemzi, ezzel pedig a novella korábban értelmezett jelenetét ismétli meg: a fény kizárását. Azáltal, hogy a Tar-szöveg a fény helyére a pince félhomályát állítja, a „milyen ragyogásról volt szó, csak, csak fekete vér” [F. 46.], „A tanúk nélkül dolgozó pokol” [F. 48.] és a kivert ablakok által fémjelzett csalódottságba fordulásától is megfosztja a szöveg, hasonlóan ahhoz, ahogy korábban – szintén a fény kizárásával – a megvilágosodás elvi lehetőségét is kiiktatta, ezzel pedig újfent egy abszolút negativitást visz színre, amely e helyen már nemcsak episztemológiai, de ontológiai kérdéssé is válik, amennyiben a kopuláló kutyák nyomorúsága és fájdalma egyben a lét és lehetőségeinek metaforája is egyben. Mint korábban látható volt, a prózafordulat irodalomtörténeti hagyománya viszonyítási pontként jelenik meg, akár visszamenőlegesen a hagyomány újraértelmezésében , akár előreirányulóan olyan életművek interpretációjakor, mint a ’90-es évek irodalma vagy Tar. Ezen értelmezések korábban jellemzően a különbségeket emelték ki, majd a későbbiekben inkább az előbbinél meghonosult újfajta értelmezési koncepciókat vélik felfedezni a szövegekben. Mindez nemcsak Tar esetében volt jellemző, de olyan később induló szerzők esetében is, mint Darvasi László. Szembetűnő például, ahogy (Tar esetében is) a recepció eleinte a hagyományos prózaformák és a történet visszatérését ünnepelte, majd Szilasi László 1995-ös, Jánoskám, egyetlenem – mégis oly sokféle című, a Koller a férj novellát elem ző szövegében már ezzel ellentétesen fogalmaz. „Én, ha nagyon muszáj, végül is elhiszem, hogy Darvasinál a klasszikus (Kosztolányi-) novella tér vissza, csak Darvasi felől olvasva ama novellatípusnak bizony nem elbeszélés, történet, világszerűség, metaforikusság, eleje-közepevége-teljesség per def. tulajdonságai, hanem esetleg szóródás, halasztódás, metonimikusság, simulacrum-jelleg, a megszakítást, megszakítottságot jól tűrő szövegszerveződés – már ott
