Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Sinkovicz László: Jánoskám, egyetlenem még inkább sokféle (Tar Sándor Rináldó és Esterházy Péter Fuharosok című szövegeinek párhuzamos olvasási kísérlete)
111 is.”37 Szilasi tehát a korábbi kritikákkal ellentétben épp nem Darvasi hagyományos jelle gét véli felfedezni a szövegben, hanem a szöveg azon dimenzióit, ahogy az az Esterházy nevével is fémjelzett hagyományba simul bele. A prózafordulat, mint egy legvégső origópont kijelölése, ugyanakkor azért válik meglehetősen problémássá, mert így maga is olyan oppozíciópárok létrejöttét generálja, amelyeket felszámolni akart, azaz a kritikában az Azonos vagy Másik ellentétére szűkül. Az azonban a Rináldó esetében is jól látható, hogy az egyszerű ellentételezéssel szemben egy jóval összetettebb rendszerről van szó. A novella nemcsak beágyazódik a Fuharosok szö veghagyományába azáltal, hogy megismétli bizonyos fragmentumait, de nem is csupán szembeállítja magát vele azáltal, hogy új prózaformában írja újra, hanem az allúziókon keresztül túllép annak episztemológiai és ontológiai alapjain, s ezen keresztül teremti meg saját poétikáját. Mindezen keresztül pedig ismét átrendezi a kánont, hiszen amikor Jánoska a Rinaldó Rinaldini figurán keresztül a rablóregények és a lovagi hagyomány szövegeit is beemeli a szövegbe, akkor elioti38 hagyományszerveződési folyamatoknak megfelelően visszamenő leg is megváltoztatja azt, azaz a Fuharosok Lovagjának alakja a Rinaldó után már nem olvas ható ezek nélkül. Úgy tűnik tehát, hogy Tar Jánoskája még Viola nénijénél is sokfélébb. 37 Szilasi László, Jánoskám, egyetlenem – mégis oly sokféle: Darvasi-trilógia ráadással, Nappali ház, 1995/2,, 92. 38 Vö.: T. S. Eliot, Hagyomány és egyéniség = Hagyomány és egyéniség: Az angol esszé klasszikusai , Európa, 1967.
