Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Sinkovicz László: Jánoskám, egyetlenem még inkább sokféle (Tar Sándor Rináldó és Esterházy Péter Fuharosok című szövegeinek párhuzamos olvasási kísérlete)
109 a szerelem, amiért annyira odavannak, ő pedig köszöni, ebből nem kér.” [R. 127.] A szerelem és a szexualitás nyomorúsága, amellyel a Fuharosok ban csak az orgiajelenet közben és után válik világossá Zsófi számára, Berta esetében már a defloráció előtt is nyilvánvaló, nincs a metafizikai elragadtatásból csalódottságba fordulás, mindössze a profanitás mindent átitató nyomorúsága. Annak ellenére azonban, hogy Jánoskát a fuharos fényessége helyett a félhomály jellemzi, ő válik az igazság és tudás helyévé a szövegben. Ő ugyanis Berta előtt felfedi a nevelőanyja titkát, hogy miért kell folyton elmennie otthonról. E tekintetben nemcsak a fuharosfigurát olvasztja magába, de Bolondkáét is, ezzel mintegy egy helyre sűrítve össze az igazság és erő Esterházy-regényben is hangsúlyozott ellentétét. Míg a fuharos korábban a fényességben metaforizált igazság birtokosaként, illetve ezen igazság keretfeltételeinek megteremtőjeként tűnt fel, Bolondka az ék beverésével meglehetősen elbizonytalanítja a beavatásban e szerepét, valamint az Igazság és az Erő összefüggéseiről tett pascali értelmezései épp a fuharos ugyanezen kisajátító, szubjektiváló praxisát leplezi le. „ Így aztán nem volt rá mód erőt adni az igazságosságnak, mert az erő szembeszállt vele, kijelentvén, hogy ő az igazságos. Mivel nem tudták elérni, hogy ami igazságos, egyúttal erős is legyen, úgy intézték az emberek, hogy az legyen igazságos, ami erős.” [F. 44.] Mind Bolondka, mind Jánoska esetében tehát az igazság felfedése a kvázi-apai pozíció leleplezésében áll, az igazság kimondása az apai szerep „lebuktatásában” valósul meg. Mindemellett a két figura hasonlósága, hogy jellemzéseik, pozíciójuk a szövegek szereplőinek fókusza mentén változik meg. Bolondkát a fuharosok, illetve Marjonka és a nővérek nevezik így, míg Jánoskát, ehhez hasonlóan a bérház lakói tartják szintúgy bolondnak. „[A]zt mondta mindenki a házban, hogy Jánoska ugyan bolond egy kicsit, de nem olyan, nem kell tartani tőle.” [R. 127.] Ezzel szemben Zsófi szemében egészen máshogy jelenik meg a figura: „Marjonka, drága, látom, mint rendesen, elveszejtenél szíved szerint már, szólt az, akit az imént drága anyánk Bolondkának nevezett, s kilépett a homály öleléséből – a Lovag.” [F. 24.] Bár Berta szemében is általában bolondként jelenik meg a fiú, az ő szemszöge az egyetlen, amelyben ördögi attribútumokra tesz szert, Jánoska tehát csak e tekintetben válik egyszerre fuharossá és bolonddá is. Ugyanakkor még inkább árnyalja, s újfent rámutat a novella repeszdarabszerű poétikájára, hogy míg az egyes szereplők szemében bolondként vagy démonként jelenik meg, a fiú önjellemzése egészen másként pozicionálja magát. „Tudod, hogy hívnak engem, kér dezte szembefordulva a lánnyal. János, felelte Berta, mit is mondhatott volna mást? Hát nem, nevetett fel Jánoska, és közelebb hajolva elárulta, Rinaldó. Rinaldó Rinaldini. De ezt senki nem tudja, te se mondd el senkinek. Jó, mondta a lány, felőlem, gondolta hozzá, ez tényleg bolond egy kicsit, de mit csináljunk.” [R. 129.] Azon a szöveghelyen, ahol Berta épp Jánoskára mint bolondra mutat rá, a fiú önjellemzésében Rinaldó Rinaldiniként jelenik meg, azaz további két szerepet olvaszt magába. Egyrészt Christian Vulpius rablóregényének címszereplőjét, másrészt Torquato Tasso Renaud (olaszos írásmódban: Rinaldo) de Montauban figuráját, aki a Megszabadított Jeruzsálem című szövegében a legnagyobb keresztény lovagként sze repel.36 Jánoska ekképp nemcsak a fuharos figuráját sűríti magába, de egyben a Bolondka-Lovag figura kettősségét is színre viszi mindezzel, illetve az ezeken keresztül megszólított elődszövegekkel újfent egy keresztény metaforikát olvaszt magába, amely a Fuharosok ban is reprezentatív szerepben volt. E vendégszövegek azonban eleddig nem képezték részét a Lovag-figura értelmezésének, azaz Tar retrospektíve úgy módosítja a hagyományt, hogy 36 A név szintén feltűnik Ludovico Ariosto Orlando furioso című lovageposzában is.
