Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Sinkovicz László: Jánoskám, egyetlenem még inkább sokféle (Tar Sándor Rináldó és Esterházy Péter Fuharosok című szövegeinek párhuzamos olvasási kísérlete)
108 közben Jánoska nyakát nézte, már nyíltan, azt a gyalázatosan sima bőrt, és ahová neki Borika szerint apró csókokat kell majd hinteni, és ahol egy huncut kis szőr ágaskodott, ki is rántotta.” [R. 130–131.] Kiszakadva a nevelőanya által szabályozott lét keretei közül, Berta újabb feltételrendszerben találja magát, amelyet ezúttal már Jánoska parancsai szabályoznak. A szertartás azonban több tekintetben is elkülönböződik a Fuharosok ősjelenetétől. Egyrészt mert az Esterházy-szövegben, mint ahogy maga a beavatás, a beavató szemé lye, illetve ezek sikeressége is meglehetősen kétséges, úgy a szöveg elbizonytalanítja az újrakereteződést is. „Végül nénéim így szólnak: És nem élveztünk el! Nem! Bugrisok, azt hiszik, de nem, nem élveztem el, azt hiszik, mindent.” [F. 50.] A bordély lányainak monda tai mintha arról tanúskodnának, hogy a fuharosok behatolása, bevonulása, az erőszakos értelemadás végül sikertelenné válik, a „nem élveztem el” mondat az alávetőjelleg kicselezését jelenti. Ezzel szemben Berta a nevelőanya elnyomó-szabályozó praxisából Jánoska parancsai közé kerül, e tekintetben tehát a Fuharosok nénéinek iszkolása és cselezése nem jellemzi a lányt. Másrészt bár a szövegelőd kérdésessé teszi, hogy ki és mikor hajtja végre a beavatást, az azonban bizonyos, hogy e képlékenység ellenére, erre a regény szövegterén belül kerül sor, míg a Rináldó esetében bár több kijelölhető támpontot ad a novella, a defloráció maga a szövegtesten kívül történik meg. „El fogok veszni” – többek között e mondattal zárul a novella, a jövőidejűség pedig egyértelműen a textuson túlra helyezi a végkifejletet. A beavatási jelenet azonban a hasonlóságok és eltérések mellett azért válik kiemelt fontosságúvá, mert Jánoskával a szöveg hangsúlyosan viszi színre azt a poétikai technikát , amellyel Tar a szövegelődhöz viszonyul. A fiú válik a szöveg azon alakzatává, amelyben a Fuharosok egyszerre sűrűsödik és disszeminálódik, az elődszöveg mintegy repeszdarabok ként hatol bele a Rináldó ba, e szétszóródás során pedig egyes elemei új helyeket foglalnak el, illetve máshogyan kereteződnek újra. Jánoska egyrészt – Hellerhez hasonlóan, ám mégis más módon – magán viseli a fuharosok attribútumait. A fiú zubbonya alól langyos pára csapta meg Berta orrát, „az ördög fűszeres illata” , hasonlóan ahhoz, ahogy Zsófi is jellemzi a fuharosokat: „Erős férfiak, ingükből szalonna- és verejtékszag áramol” [F. 33–34.], valamint a későbbiek során is Berta leírásában „démoni testként” jelenik meg a fiú. E tekin tetben tehát magán viseli a fuharos ördögszerű attribútumait, a fényességgel ellentétben, amely a tudást és az igazságot hordozta magában az Esterházy-szövegben, Jánoskát azonban ennek hiánya, a félhomály veszi körül. „A pincébe mentek. [...] Mackók, kutyák, hajas és hajatlan figurák, eltépett testük koszos, plüss, vászon, műanyag darabjai szanaszét virítottak a félhomályban.” [R. 128–129.] Berta és Jánoska az együttlétük előtt alászállnak 35 a pokol egy meglehetősen profán alakmásába, a bérház pincéjébe, ahol végül az együttlétükre is sor kerül, ezzel mintha a Fuharosok tanúk nélkül dolgozó poklát, illetve a fényesség csa lódásba fordulását, fekete vérré válását is magába olvasztaná a jelenet. Míg azonban az Esterházy-regényben a fényesség alakul át a csalódottság sötétségévé, addig a Rináldó ban, mivel előbbi már korábban a szöveg és a lakás terén kívülre szorult, a kifordulás sem történhet meg, ez mintha mindig-már benne foglaltatna a szövegben. Szembetűnő példája ennek a Tar-szöveg – akár a Fuharosok at szintén megidéző – kutya jelenete, amelyre épp a Jánoskával való találkozás előtt emlékszik vissza a lány. „[B]erta a múltkor két kutyát is látott egymáson, a lépcsőkről gonosz kölyökbanda ingerkedett velük, az állatok később már háttal álltak, mégis együtt, a szemükben nyomorúság és fájdalom, Berta akkor ismerte fel, hogy ez 35 E tekintetben egy profanizált Hádész-Perszefoné párnak is tekinthetők, amely különösképp azért válik érdekessé, mert Perszefoné a termékenység istennője, e tekintetben pedig a Fuharosok mítoszsze rűségébe íródik be, a Zsófi és nővérei földművelő közösségében válik motiválttá alakja.
