Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Deczki Sarolta: „Össznépi szinten űzött pop-art” (Narratológiai megoldások Tar Sándor novelláiban)
92 bekezdés az eredeti tájékoztatóból (legalábbis feltételezhető, hogy abból), mely a korszak zsargonjában az „igaz hazafiság” és a „proletár nemzetköziség” eszméinek jegyében lelkesedik a magyar és a német nép barátságáért. A szövegből kiderülnek a program célkitűzései is: „A szakmai gyakorlat során a fiatalok elsajátíthatják a német nyelvet, utazhatnak az NDK-ban, és megismerkedhetnek tájaival, városaival, közben ápolhatják és erősíthetik a magyar és a német nép barátságát, a két ország ifjúságának, ifjúsági szervezeteinek kapcsolatait. Az együttes termelési, politikai, kulturális és sportlehetőségek mind a német, mind a magyar fiatalokban gazdagíthatják az igaz hazafiságot és a proletár nemzetköziséget.”36 A szövegrészletből világosan kitűnik, hogy egy olyan eszmerendszernek a terméke, mely az emberi cselekvés, tervezési lehetőségek egészét a diktatúra teleológiájába írja bele; nevezetesen az emberi élet minden egyes mozzanata annak a rendszernek a része, melynek végső célja a proletár nemzetköziség. Sajátos antropológia rajzolódik ki ezekből a sorokból, melyet jól ismerünk a Kádár-kor frázisaiból, szólamaiból. A másik mottó („Indulok ködös messzeségbe / Gyönyörű istentelenségbe / Csattog a kegyetlen távol / Valaki keresztet ácsol”) az alanyi költészet egy meglehetősen középszerű darabja, Tar alkotása, az egyik legismertebb verse. A vers beszélője az ismeretlenbe indul, mely egyszerre istentelen és gyönyörű. Az istentelenség vélhetően a törvények érvényének a megszűnését fejezi ki, az isteni rend felszámolódását, az ez ellen való lázadást. Az istentelenség tehát egyszerre Istentől való elhagyatottság, valamint az ember megistenülése, autonómmá válása, legalábbis a „gyönyörű” jelző mintha erre utalna. A „ködös messziség” egyszersmind „kegyetlen távol” is, melyhez erős és kellemetlen hangeffektus járul. Az utolsó sornak tartalmilag nem sok köze van az első négyhez, a szöveg is átvált egyes szám első személyből harmadik személybe. A bibliai kontextus teremt kapcsolatot az első három és a negyedik sor között, hiszen a kereszt a keresztény hagyomány alapmotívuma. A vers tehát azt állítja, hogy a beszélő elindul a messziségbe, ahol nem érvényesek immár az isteni törvények, ámde valaki közben keresztet ácsol, ez az aktus pedig egy eseménysornak a kezdetét jelöli a bibliai hagyományban: a keresztre feszítését. A beszélő tehát krisztusi attribútumokkal ruházza fel magát, krisztusi szerepbe helyezkedik, ami azt is jelenti, hogy mégis visszaírja magát az isteni rendbe, hiszen az áldozat, az önfeláldozás az isteni törvényeket teljesíti be. A két mottó nyelve, világképe, stílusa távolabb már nem is lehetne egymástól, nagyobb már aligha lehetne a feszültség közöttük. Az egyik a létező szocializmus bornírt zsargonja, a másik a keresztény hagyományt megidéző giccses-romantikus epigonköltészet. A két szöveg között csupán az a közös, hogy mindkettő távol van a valóságtól – attól, ami a fő szöveg anyaga, s mely sajátos módon opponálja és kommentálja is a két mottót. A két mottó két, egymástól gyökeresen eltérő világlátás, eszmerendszer és antropológia kontextusait idézi, melyek feloldhatatlan feszültségben állnak egymással. Ez a feszültség pedig a drezdai fiatal vendégmunkásokra vonatkoztatva sajátos condition humaine -né válik. A fő szövegrész megközelítőleg 80 szövegdarabkából áll, melyek négy nagyobb egységbe rendeződnek. Mind a nagyobb, mind pedig a kisebb egységeket számok jelölik. A szövegegységek változó terjedelműek, van közöttük egészen rövid, négy-öt soros, és vannak másfél-két oldalasak (ennél hosszabb azonban nincs). Az összes szöveg variáció egy témára: az NDK-ban dolgozó vendégmunkások léthelyzetére. Minden, a problémában érintett réteget képvisel legalább egy hang, egy szövegtöredék, és ezekből a hangokból, szövegtöredékekből rajzolódik ki a teljes kép. Az egyes szólamok beszélőinek pozíciója viszonylag könnyűszerrel azonosítható; munkások, otthonnevelők, ügyintézők, lakók, tolmácsok, KISZ-esek, párttitkárok, szakszervezetisek, seftelők beszélnek az NDK-ban 36 Tar Sándor: A lehetőség . In. Tar Sándor: Miért jó a póknak? 2, 173
