Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Varga Zoltán: Fel és le a lépcsőlabirintusban (Orosz István Vigyázat, lépcső! című animációs filmjének nyomában)
118 a narratív jelleg erősödését (így nem alapozzák meg a nézői azonosulás lehetőségét sem), sokkal inkább „ismerősök az ismeretlenben”, állandók egy folyton (át)változó világban. A Vigyázat, lépcső! eminens példa arra, hogy bizonyos animációk az élőszereplős filmekben megszokott – realisztikus, valós tapasztalatainkkal harmonizáló – térábrázolással radikálisan szakítva, az átalakulások és a bizonytalanná tett térérzet révén újfajta térélményt kínálnak, amelyben a tér nem az események helyszíne, hanem önálló entitás. Aylish Wood szavait idézve, ezt a térélményt „képlékenység és heterogenitás jellemzi, az ismerősség és a bizonytalanság között ingadozik, végül pedig kaotikus és potenciálisan kiismerhetetlen.”14 Bár láthatunk néhány példát a kint és a bent, a kívül és a belül koordinátáinak megzavarására (mint az egyazon keretből más-más irányba nyíló ablakokat láttató beállításban), a Vigyázat, lépcső! -t kétségkívül a fent és a lent, a felfelé és a lefelé irányainak összezavarása szervezi, uralja. Az optikai illúziók csúcsra járatása zajlik a szemünk előtt: a talaj és az égbolt, a padló és a mennyezet, a fentről lefelé néző és a lentről fölfelé néző tekintet (avagy madártávlat és békaperspektíva) egyazon beállításokon belül cserélődnek meg, válik a pozíciójuk bizonytalanná. Ez persze nem öncélú grafikai-geometriai bravúr, ezek a megoldások nagyon is jelentésteremtő módon épülnek ki a filmben. Itt érdemes kitérni arra, hogy ezek az elemek milyen képzőművészeti munkákra vezethetők vissza, s világosabb is lesz a különbség, Orosz hogyan egyéníti őket, miként ruházza fel azokat újabb jelentéslehetőségekkel.15 A Vigyázat, lépcső! ugyanis nemcsak „szellemi ségében” escheri alkotás, de fölfedezhetők benne M. C. Escher konkrét képeinek parafrázisai is, azoké, amelyeken szó szerint tótágast állnak a vertikális irányok. A film elején a Fent és lent16 litográfiájára emlékeztető beállítást láthatunk, a zárókép nyíltan megidézi a Lépcsőn fel és le című litográfiát (amelyen az úgynevezett Penrose-négyszögön alapuló végtelen lépcsőt látunk), míg a film zöme a Lépcsőház és – legkivált – a Relativitás címet viselő litográfiák világát eleveníti fel.17 Escher saját értelmezése szerint a Relativitás három térben élő lakói között nincs kapcsolat, „hiszen különböző világokban élnek, a másik létéről mit sem tudnak”.18 Ha elfogadjuk Escher olvasatát – ami nem kötelező, de ezúttal tegyünk így –, akkor Orosz azzal gondolja tovább hasonlóan szerkesztett képfolyamát, hogy benne a lakók bizony igenis tudnak egymásról, az irreálisan egymásra rétegződő, egymásnak ellentmondó irányokból összeálló terekben élő emberek egyetlen összetartozó közösség tagjai (legyen az lakóközösség vagy – áttételesebben – lakosság, netán nép, nem is beszélve nemzetről...). Ami elvileg különválik Eschernél, az egyesül Orosznál: a 14 Wood, Aylish: A tér újjáélesztése. Ford. Czifra Réka. Metropolis 2009/1. 23. 15 Escher művei mellett még számos olyan ábrázolásra is lehet párhuzamként, előképként utalni, amelyek „lehetetlen tárgyakat” kísérelnek meg láttatni, létrehozni. Ilyen mindenekelőtt az egyszerre felfelé és lefelé vezető Schröder-lépcső. Lásd Orosz István: A lehetetlenségek ürügyén. In: Orosz: Válogatott sejtések (a tojás volt előbb). Typotex, 2013. 160–168. 16 Az Escher-művek megjelöléséhez az alábbi kötetben szereplő címeket veszem alapul: Escher, M. C.: Grafikák és rajzok. A művész bevezetőjével és kommentárjával . Ford. Vajda Kornél. Budapest: Vince Kiadó, 1992. 17 Ugyancsak a nyolcvanas évek második felében készültek az első élőszereplős filmek, amelyek az említett escheri grafikák világát megkísérelték vászonra vinni. Jim Henson mesefilmje, a Fantasztikus labirintus ( Labyrinth , 1986) és a Stephen Hopkins rendezésében készült horrorfilm, a Rémálom az Elm utcában 5. – Az álomgyerek ( A Nightmare on Elm Street: The Dream Child , 1989) a fináléban használják az „escheri lépcsőket”, amikor sor kerül a hősnők végső összecsapására a Manókirállyal, illetve Freddy Kruegerrel. 18 Escher: Grafikák és rajzok . 15.
