Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Varga Zoltán: Fel és le a lépcsőlabirintusban (Orosz István Vigyázat, lépcső! című animációs filmjének nyomában)
119 Vigyázat, lépcső! lakóinak közös a világa, legyen az mégoly abszurd is, ezt kell élniük. 19 S itt következik a másik alapvető különbség. Míg Eschernél a térparadoxonok időtlenek, úgy tűnik, hogy nem játszik szerepet bennük valamilyen azonosítható időbeliség, addig Orosz talán legmarkánsabb újítása az, hogy nagyon is konkrét, felismerhető – és saját maga által is megtapasztalt – időbe, időszakba helyezi a lehetetlen tereket: a szocializmus idejébe, annak rút-viszolyogtató keretei közé. Ezáltal tehát az escheri paradox látványvilágokat a rendszer értelmezése és kritikája számára nyitja meg. Hogy az escheri fantázia nemcsak a film ornamentikájának (képi stilizációjának) kulcsa, de megalapozása a rejtett (vagy nem is annyira rejtett) rendszerkritikának, arra maga Orosz is utal, amikor a következőket mondja: „[...] hogy ilyen jellegű képekkel, illetve ilyen illuzionisztikus megoldásokat használó animációkkal kezdtem foglalkozni, annak a stiláris érdeklődésen túl tartalmi okai is vannak. Valamikor a 70-es évek végén, 80-as évek elején közkedvelt kifejezés volt az a kelet-európai kultúrában, hogy olvass a sorok között! , vagy nézz a képek mögé! , amiből egyenesen következett, hogy itt rejtett dolgokról, második jelentésekről van szó, amelyek gyakran érdekesebbek vagy figyelemre méltóbbak, vagy ábrázolásra méltóbbak, mint az első, a primer, a mindannyiunk számára nyilvánvaló jelentés. Foglalkoztatott ez a dolog, és amit grafikában sikerült megoldanom, azt megpróbáltam átvinni a rajzfilmbe is. Leginkább talán a Vigyázat, lépcső! -ben valósult ez meg.” 20 A rejtett-rejtjelezett fogalmazásmódot megkövetelő, kikényszerítő ezópuszi beszédmód voltaképpen a képi kétértelműségeket kínáló escheri vizualitásban találja meg a maga adekvát megfelelőjét, párját.21 Általa válnak igazán érzékletessé azok a képtelenségek, az egyidejűleg létező, de egymásnak ellentmondó jelenségek, amelyek a rendszert jellemzik, s amelyek alapvetését a komoly-keserű tréfa úgy foglalja össze, hogy működő szocializmus nem létezik, a létező szocializmus nem működik. A Vigyázat, lépcső! mintha éppen erre építene, mindkettőt egyszerre láttatja, nem mosolyogtató módon, mégsem – mint utaltam rá – iróniától vagy humortól mentesen.22 A rendszert éltető feliratok mállottsága, olvashatatlansága, a háttérből alig-alig hallható indulókkal „buzdított” mankóval botorkáló, megfáradt vagy célba sosem érő figurák képviselhetik az ironikusabb rendszerkritikát – az erőszakos mozzanatok, az öngyilkos epizódja, s kivált a csengőfrászt felidéző jelenetsor és a már említett tankmotívum az érme másik oldalát adják, a fenyegetés fizikai, pusztító, életveszélyes természetének felvillantását. A zárókép – az említett Penrose-alakzattal – olyan teret mutat, amelyből nincs kiút; a film korábbi részei is klausztrofóbiát áraszthatnak, de sokkal nyíltabban labirintusszerűek. A Vigyázat, lépcső! labirintusrendszere – avagy rendszerlabirintusa – attól olyan bonyolult és szereplőnek, nézőnek egyaránt átláthatatlan, hogy nemcsak a vertikális irányok szabályozzák, de az irányok cserélődése, összezavarása is (át)alakítja.23 A labirintus innentől 19 Talán nem eretnekség ezen a ponton idézni Gothár Péter filmje, a Megáll az idő (1982) legendás mondatát: „Jó, hát akkor itt fogunk élni.” Az Orosz-animáció mintha éppen azt vizsgálná, mi is, milyen is az az „itt”, illetve mivé lett az évtizedek során. 20 Idézi M Tóth: Animare... 71. 21 Lásd még Varga Zoltán: Look Behind the (Animated) Pictures. Notes on the Role of the Aesopic Language in Hungarian Animated Film. Acta Universitatis Sapientiae: Film and Media Studies . Vol. 10, 2015. 121–139. 22 A korszakra, már amennyire lehet, humorral próbál visszatekinteni Orosz István közelmúltban megjelent könyve: Örömajkon örömének... Képes történelmi fejtágító (1945–1990) . Méry Ratio Kiadó, 2020. A szerző idén a kommunista időszakban játszódó nagyregényt is publikált: Orosz István: Páternoszter . Helikon Kiadó, 2021. 23 A labirintusok lehetséges alakzatainak rendszerezéséhez lásd Santarcangeli, Paolo: A labirintusok könyve. Egy mítosz és egy szimbólum története. Ford. Kársai Lucia. Budapest: Gondolat, 1970. 36–51.
