Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Varga Zoltán: Fel és le a lépcsőlabirintusban (Orosz István Vigyázat, lépcső! című animációs filmjének nyomában)
116 mációs dokumentumfilmekhez is közel áll a Vigyázat, lépcső! , amelyek – Orosz Anna Ida szóhasználatával élve – a „lerajzolt hétköznapok” bemutatását célozzák. Báron György például ezeket a mozzanatokat emeli ki: „A poroló árnyékában kisfiú focizik, a lépcsőfordulóban rosszlány ácsorog, aktatáskás férfi siet, kismama babakocsit tol, a macskaköveken macska surran, gumibotos fakabátok kézrátételt alkalmaznak, egy férfi leveti magát a harmadikról, a szűk lépcsőfordulókban gurtnis főspedesek folyamatosan ormótlan ruhásszekrényt trógerolnak felfelé.”12 A felsorolásban ugyan tévesen szerepel a babakocsit toló kismama (ilyen nem látható a filmben), de milyen jellemző, hogy éppenséggel feltűnhetne ő is, nem lógna ki a Vigyázat, lépcső! -ből. A dokumentarizmusnak van egy – a szociofotókat idéző látványelemekhez és a banalitásokat sorjázó eseményfüzérhez képest – talán kevésbé nyilvánvaló, de talán még érdekesebb megjelenésmódja a filmben. Feltűnő ugyanis, hogy számos karakter – szinte a legtöbb – egyszeri, vagy akár ismétlődő módon a kamera felé, vagy konkrétan a kamerába néz. Olyan ez, mintha a (rajzolt-animált) lakók éppúgy „kinéznének” a „forgatócsoport” felé, mint ahogyan ez valódi emberekkel történne, ha éppen dokumentumfilmet forgatnak róluk – főleg olyat, amely kifejezetten szívesen hívja fel a figyelmet (önreflexív módon) a kamera jelenlétére, a filmforgatás aktusára, megfigyelő és megfigyelt kölcsönhatására. A Vigyázat, lépcső! e három dokumentarista összetevőjét azonban felülírja az álomsze rű látványalkotás, amellyel a film az ornamentális animációhoz csatlakozik – hasonlóan ahhoz, ahogyan ez a „kibillentés” az Álomfejtő ben is tapasztalható –, de ez a kulcsa annak is, hogy az ezópuszi beszédmód képviselőjeként is értelmezhessük. Erről írok részletesen a továbbiakban, arra viszont itt érdemes utalni, hogy a két filmcsoportnak melyek a legfőbb különbségei, amelyek a Vigyázat, lépcső! pozícióját is érintik. A képzőművészeti és/ vagy folklorisztikus inspirációra épülő, azokat sokszor az Orosznál is olyannyira eklatáns átváltozásalapú képépítkezéssel átlényegítő ornamentális animáció vizuálisan többékevésbé hasonló (pontosabban hasonló elveken, kompozíciós logikán) alapuló, de nagyon eltérő jelentéslehetőségeket kínáló műveket foglal magába. Az ezópuszi beszédmód pedig vizuálisan akár a legkülönbözőbb műveket fémjelzi, amelyek jelentésteremtő eszközeiket és irányultságukat tekintve viszont egybevágóak: „felszíni olvasatuk” mögött felsejlő rejtettebb tartalmakat – sokszor kifejezetten rendszerkritikus elemeket – fedezhetünk föl bennük. Orosz István animációja e két – egymással nem gyakran érintkező – vonulat metszetében helyezhető el, s nemcsak ez avatja különlegessé, de az is, hogy mindkettőnek az egyik legkomplexebb változata. * * * A Vigyázat, lépcső! fekete-fehér film; s azon animációk sorába illik a hazai filmtörté netben, amelyek látványvilágában erős a kontraszt a fekete és a fehér képelemek között – Jankovicstól a Sisyphus mellett a Mélyvíz (1970) és a Prometheus (1992) említhető, Varga Csabától A szél (1985), továbbá M Tóth Éva számos műve, köztük a Jelenések (2001), a Vox Animae (2012) vagy a Tranzit (2017). A képek többségében a fehér felületek dominálnak, s fekete kontúrvonalakkal megrajzolt emberalakokat és térelemeket látunk, miközben egyes térrészleteket érzékletesebbé – szinte tapinthatóvá – tesznek a sötét, fekete foltok és karcok. A sötét felületek szerepe az árnyékok animálásában is kiemelkedő, több részletben a mozgó figurák vetett árnyéka úgyszólván uralja a képteret s vonzza a tekintetet – mint a labdát falhoz rugdaló fiúcska képsorában (ahol az árnyék sokkal nagyobb, mint maga az emberkarakter); s hátborzongató szépségű példája ennek a fény és az árnyék körforgása, 12 Báron György: A lépcsőház és a kert – Orosz István mozgóképeiről. In: Orosz Anna Ida – Boros Mária – Balai Zsuzsanna (szerk.): KAFF 2011 . Kecskemét: Kecskemétfilm, 2011. 32.
