Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Varga Zoltán: Fel és le a lépcsőlabirintusban (Orosz István Vigyázat, lépcső! című animációs filmjének nyomában)
115 mindkettőben évtizedek sűrűsödnek néhány percbe. A Vigyázat, lépcső! egy adott – a film készítésekor lezárulni látszó – történelmi korszak sűrítményének tekinthető, de megmutatkozik benne az idő mint elvontabb, megragadhatatlanabb, rejtélyesebb „entitás” iránti érdeklődés is. Az olyan Orosz-animációk, mint a Sírj! (1995) vagy Az idő látképei (2004), az időnek már a történelmi konkrétumoktól elváló aspektusait fürkészik. Konkrét történelmi eseményhez – a bolsevik vezérek játszmájának megidézéséhez – jóval később, 2010-ben tért vissza a rendező, a Sakk! -ban. A Vigyázat, lépcső! az escheri látványalkotás és a labirin tusszerű térszervezés első markáns megjelenése révén alapoz meg olyan műveket, mint a Fekete lyuk, fehér lyuk (2001), az Útvesztők (2008) vagy A rajzoló (2014). S mint Báron György rámutatott, a Vigyázat, lépcső! -t követő A kert (1993) helyszíne a lépcsőház szöges ellentéte: „Ha a lépcsőház az egyik szélső pontja ennek a történetnek, a kert a másik. A lépcsőház, ahol élünk, és a kert, ahová vágyódunk.”8 A Vigyázat, lépcső! -nek nem csak az Orosz-animációk között találjuk meg az előzménye it. Érdekes egybeesés, hogy éppen az a két animációs rendező készített korábban szintén gangos házba vezető rajzfilmet, akik Orosz István animációs pályakezdését megalapozták – Szoboszlay Péter közvetve (Orosz az Iparművészeti Főiskolán Szoboszlay animációs kurzusának hallgatója volt), Gyulai Líviusz közvetlenül (ő választotta maga mellé alkotótársnak a frissen diplomázott hallgatók közül a pályakezdő grafikust). Szoboszlaytól a Rend a házban (1970) és Gyulaitól az Új lakók (1977) merőben eltérő módon, de egyaránt egy lakó ház életét térképezik föl – az előbbi a fasisztoid házmester perspektíváján keresztül, utóbbi viszont az örök kívülállókat, az emberközösség mindennapjait felkavaró kentaurcsaládot állítva középpontba. Szoboszlay és Gyulai filmjei groteszk, illetve szatirikus hangvételük okán – többé-kevésbé stilisztikai megoldásaik miatt is – beleillenek a magyar animáció karikaturisztikus áramlatába, s ez az, ami Orosz gangos animációjáról egyáltalán nem mondható el. Jóllehet, a Vigyázat, lépcső! -ből sem hiányzik az irónia és a humor, nincs köze a karikaturisztikus animációkhoz.9 (Az előzmények említése nem lenne teljes Kovásznai György Rügyfakadás No. 3369 című 1971-es műve, az animációs dokumentarizmus jelleg zetes darabja nélkül, melynek kezdő képsorai ugyancsak lépcsőházban és körfolyosón játszódnak. Kovásznainál azonban az egyik konkrét lakó mindennapjai válnak fontossá, nem a lakóház maga – annak „absztrakciója” –, mint Orosznál.) A magyar animáció nagy áramlatai közül10 az Orosz-animációnak kettőhöz van köze: dominánsak benne az ornamentális jegyek, s rejtettebbek – de kimutathatók – a dokumentarista mozzanatok. A film egyúttal annak a (kevésbé áramlatnak, mint inkább) jellegzetes fogalmazásmódnak is a képviselője, amelyre ezópuszi beszédmódként lehet utalni (ez egyáltalán nem a magyar animáció sajátja, a korabeli közép-kelet-európai filmet általában véve is jellemzi).11 Az Álomfejtő höz hasonlóan a szociológiai ihletettség és érdeklődés szavatolnak a dokumentarista rétegért; a mállott vakolatokat, kopott falakat, papucsban ténfergő átlagpolgárokat mutató beállítások akár szociofotónak (mármint azok rajzolt alakváltozatának) is beillenének. A többnyire eseménytelen mindennapokból kiragadott, szinte mindig (bár nem kivétel nélkül) banális pillanatok révén pedig azokhoz az ani-8 Idézi M Tóth: Animare ... 69. 9 Hogy Orosz Istvántól a humor sem áll távol, azt már 1978-as Örkény-adaptációja, A sótartó felé megmutatta. A bevezető élőszereplős képsoraiban Gyulai Líviusz játszotta a főszerepet. 10 Korábban a magyar animációs film négy nagy áramlatát körvonalaztam: (1) a mesei alapú klasz szikus; (2) a karikaturisztikus; (3) az ornamentális; (4) a dokumentarista tendenciákat. Lásd Varga Zoltán: A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések . Szeged: Pompeji, 2016. 11 Lásd Varga Zoltán: Vörössel festett láncok. Ezópuszi beszédmód a magyar animációban. Filmvilág 2014/6. 38–40.
