Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Varga Zoltán: Fel és le a lépcsőlabirintusban (Orosz István Vigyázat, lépcső! című animációs filmjének nyomában)
114 szinte valamennyi addigi eredményét, egyúttal megalapozza és megelőlegezi a későbbi művek számos vonását. S nemcsak az életműben tekinthető egyfajta csomópontnak, de a magyar animációfilmes hagyományok összefogása és újragondolása alapján is. Ebben az írásban a Vigyázat, lépcső! -t kísérlem meg „körbejárni”, egyfelől az életműben, másfelől a magyar animációban elfoglalt helye alapján; továbbá a film részletes elemzésére is vállalkozom. Már most deklarálom, hogy nem annyira „megfejteni” szándékozom a film „titkait” – az igazán maradandó és komplex műalkotások esetében a titkok amúgy sem teljesen megfejthetők, a jelentéslehetőségek pedig nem kimeríthetők –, inkább a Vigyázat, lépcső! delejező hatásának lehetséges összetevőire próbálok rámutatni. * * * Orosz István munkásságának ismerői jól tudják, hogy életművének képzőművészeti és animációs oldalai között milyen szoros a kapcsolat, voltaképpen nem is válnak el élesen egymástól. Képzőművészeti munkái animációkat inspirálnak, s az animációkat szervező tényleges mozgás, nézőpontváltás az állóképek befogadásában – többértelműségének felfedésében és felfedezésében – is döntő mozzanat. Orosz István grafikusnak vallja magát, aki – ha teheti – animációs filmeket is készít: „[...] mindig a grafika van előbb és az animációs film követi a grafikát. Majdnem minden filmemnek dokumentálhatóan megvan a grafikai anyaga, mint kiállítható, falra akasztható, papíron létező kétdimenziós munka is.”5 Stílusvariációk és vizuális motívumok, s különösen a jellemző témák – amelyek az érzékelést éppúgy megszólítják, kihívják, kérdőre vonják, mint az elmét – rendre visszatérnek álló- és mozgóképeiben egyaránt.6 Hasonlóan szorosak a kapcsolódások az animációs filmek között, s mint említettem, a Vigyázat, lépcső!-nek kitüntetett szerep jut az Orosz-animációk összefüggésrendszerében. Nemcsak korábban már megjelent és később fontossá vált témák tűnnek fel benne, de az animációs életműben látszólag egymással kevéssé összeillő, vagy inkább egymástól különváló közelítésmódokat is egybekapcsol. A rendszerváltás előtt készült Orosz-animációk – ha nem is kivétel nélkül – dokumentarista ambíciókat mutatnak; ezt a vonulatot az Ah, Amerika! (1984) félórás „animációs dokumentum-legendája” (Orosz és alkotótársa, az író és dramaturg Dániel Ferenc utaltak rá így) tetőzi be – benne élőszereplős képsorokkal váltakoznak a rajzanimációs részletek –, de a századelő Magyarországát megidéző Csönd (1977), valamint a szocializmus évtizedeit az életműben elsőként sűrítve láttató Álomfejtő (1980) ugyancsak értelmezhetők ebben a keretben.7 A dokumentarizmust azonban már az Álomfejtő is meghaladja – vagy ha úgy tetszik, idézőjelezi – azáltal, hogy a szociografikus igényű képtartalmak álomszerű illékonysággal, átváltozások sorával kombinálódnak benne, tehát amennyire kötődik a film a tény- és valószerű elemekhez, éppen annyira el is oldódik azoktól. Ugyanez a kettősség jellemzi – kiélezettebben – a Vigyázat, lépcső! -t, amelyben kiérleltebbnek tűnnek a későbbi animá ciókban is folytatódó vizuális jegyek. Orosz e két filmben kristályosította ki a – nevezzük így – geometrikus absztrakciót (a perspektívával folytatott játékot, az optikai illúziók alkalmazását) az átváltozásokon alapuló álomlogikával párosító fogalmazásmódját; ez a kettősség szinte valamennyi további filmjében megfigyelhető. Az Álomfejtő vidéki látlelet a szocializmus pusztításáról, a Vigyázat, lépcső! városi miliőbe helyezett ikerfilm: 5 Idézi M Tóth: Animare ... 71. 6 Orosz munkásságának áttekintéséhez lásd Kernács Gabriella: Orosz István grafikus, festő, animációs rendező. https://mmakademia.hu/alkoto/-/record/MMA8057 (Utolsó letöltés: 2021.07.21.) 7 Lásd Orosz Anna Ida: Lerajzolt hétköznapok. A 60-as, 70-es évek magyar animációs dokumentumfilmjéről. Metropolis 2015/3. 60–73.
