Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - N. Horváth Béla: Politika és irodalom: A „politikus” Illyés (1945–1946)
87 N. Horváth Béla Politika és irodalom A „politikus” Illyés (1945–1946) Illyés Gyula 1945. március elején aktív politikai szerepet vállalt. Amint az ekkori naplójegyzetei mutatják, ugyan nem hezitálás nélkül, de elfogadta azt a szerepet, amelyre korábbi művei, írói, közírói tevékenysége is szinte predesztinálta. A Nemzeti Parasztpárt lapjának, a Szabad Szó nak 1944. március végi betiltásáig egyik szerkesztője volt. A népi mozgalom legfontosabb célkitűzése, a földbirtokszerkezet átalakítása, a parasztság földhöz juttatása teljesülni látszott 1945 tavaszán, s a földosztást pártja, a Parasztpárt irányította (személyesen Veres Péter, államtitkári rangban). Illyés a párt fővárosi szervezetének elnöke és országgyűlési képviselője lett. A politika sodrásából azonban menekülni akart, s amikor megindult 1946 márciusában az új Válasz , az irodalmat és a művelődéspoliti kát választotta (a Magyar Népművelési Intézet igazgatója lett). A Válasz szerkesztésével egyidejűleg Illyés felhagyott direkt politikai tevékenységével, s ez év őszén kimaradt a Parasztpárt vezető testületeiből. A politikus Illyésnek sajátos, a politikával átitatódott irodalmi feladatokat is magára kellett vállalnia. A társadalomtörténeti korszak- és rendszerváltozás nemcsak a hatalmi struktúrákat alakította át gyökeresen, hanem meg akarta tisztítani azokat a korábbi működtetőktől s a korábbi politikai rendszer híveitől. A szovjet befolyás alatt kiépülő új hatalom nagy jelentőséget tulajdonított az értelmiség elszámoltatásának, s a korábbi politikai ellenfelekkel való leszámolásnak. Így kerültek be a Horthy-korszak haszonélvezői, kegyeltjei, kollaboránsai közé a népi írók is: Szabó Lőrinc, Németh László, Erdélyi József, Kodolányi János, Sinka István. Erdélyi, Sinka olyan nyilvánvalóan exponálta magát szélsőjobboldali és nyilas lapokban, hogy az új Válasz csak ideig-óráig tudott menedéket nyúj tani számukra. Németh László bűnlajstromát az Ember és szerep (1934) körüli vitában, majd a Kisebbségben (1939) és a Szárszói beszéd ben (1943) megfogalmazott, a magyar zsidóság irodalmi és politikai, gazdasági szerepét elutasító tézisei, antiszemita vagy annak tűnő1 kijelentései terhelték. A kommunisták dominálta hatalom nem felejtette el a Szárszói beszéd jövőképét sem. Az Est-konszernél dolgozó Szabó Lőrinc nem elsősorban zsidóellenes kijelentései, írásai miatt került a „háborús bűnösök” listájára, ahogy erről először szól Illyés. 1945. május 4-i rövid bejegyzés: „Le Sz. Lőrincékhez, megvigasztalni, hogy nem veszélyes, hogy rajta van a » háborús bűnösök « listáján. Tőlem tudták meg a hírt. Lőrinc 1 Németh László zsidóellenességéről, antiszemitizmusáról eltérő felfogások érvényesülnek. Ezek áttekintését adja: Monostori Imre, „A magyar zsidóság képe Németh László tanulmányaiban”, Hitel , 22, 9. sz. (2003): 95–119. Ld. még Ungvári Tamás, Csalódások kora. A „zsidókérdés” magyarországi története (Budapest: Scolar, 2010).
