Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Lengyel András: A Naményi–Kner-féle Haggáda (Rítus, „liberális” hagyományértelmezés és veszélyjelzés)
80 az eszméről, amely őket vezette életükben és halálukban, az eszméről, amelynek emlékére van ez az ünnep, a Peszach. Ez az eszme: a szabadság, amelynek határai az igazság és szeretet legyenek.” (15–16.) Nem kétséges, itt már jóval túl vagyunk az egyiptomi fogságból való szabaduláson, ez – 1936-ban! – már direkt aktualitás. És ez az apokrif betoldás, ha lehet, még nyíltabb zárlatba fut ki. Ennek az eszmének a képviseletéért „szabadított ki minket Isten Egyiptomból, ezért Babilóniából és Róma saskarmaiból, a középkor szenvedéseiből, és csak ennek az eszmének a szolgálatával viselhetjük el mostani megpróbáltatásainkat és várhatunk jobb jövendőt.” (16.) Ezt követően azok a részek jönnek a Haggádában, amelyeket Komoróczy 9/a-b-c jellel azonosít, s amelyek az elbeszélt történet központi részét képezik. Ezek a hagyomány szemszögéből is középponti jelentőségűek, az aktualizálás gondolkodás- és habitustörténeti szempontjából pedig különösen jelentősek, mert hagyomány és értelmezése olyan aktuális rendjét eredményezik, amelyek az 1930-as évek történetét is megvilágítják. A hagyomány aktuális eszmévé válik így. Ezt a három részre tagolható, de valójában nagyon szorosan összetartozó szövegszegmenst, a maga vallástudományi szempontjából Komoróczy (1993: 14.) így írja le: 9/a: „A szakasz teljes héber szövege és szabad fordítása. Ez a rész már központi történeti elbeszélés bevezetéséhez tartozik.” 9/b: „A történeti elbeszélés kezdőmondata. [...] a két első szó héberül, de fordítás nélkül, s utána egy teljes bekezdés szabad fogalmazásban.” 9/c: „Az első bekezdés a Peszach-haggáda bibliai szövegét adja. A továbbiakban a Kner-haggáda a megszokott szövegektől független történeti áttekintést közöl.” Ez a szerkezet nagyon tanulságos, megjelöli az értelmezés mozzanatait, hagyomány és aktualizálás elvont viszonyát. A gondolkodás- és habitustörténeti irányultság azonban csak magának a haggádának a szövegéből derül ki. S szempontunkból ez az igazán fontos. Mert már előzetesen megjelenik az aktualizáló álláspont: „De nem csak atyáink egyiptomi napjairól kell ma este beszélnünk, hanem saját ezer keservünkről is és az Úr ezer szeres oltalmáról. Minden időkben ő volt támaszunk és oltalmunk.” (20.) Majd, a serleg rituális fölemelése és a héber nyelvű idézet után jön a „szabad fordítás”: „Mert nem csak egy országban fenyegetett minket megsemmisülés, nem csak egy király támadt ránk, de minden időben és minden országban voltak üldözőink, akik ki akarták és ki akarják irtani Izraelt, eltörölni a föld színéről, de a szentséges Isten, dicsértessék mindörökké, kiszabadított kezeik közül.” (20.) A tipográfiailag és rituálisan is tagoló (és egyben persze orientáló) kétszónyi héber szöveg után jön egy hosszabb „szabad fogalmazás” – teljes összhangban az előzőekkel: „Tekintsünk vissza az elmúlt évszázadokra. Hosszú történet ez, teli fájdalommal, keserűséggel, nyomorúsággal, megaláztatással. Örökös vándorlás, országokon, tengereken, hegyeken, völgyeken, könnypatakokon, vérfolyamokon át, és mégis mennyi benne a fény és dicsőség, szépség és erő; néma erények időszerűsége, szellemi és lelkierők nagysága, hűség és odaadás fényessége. [...] Van Isten, aki látja szenvedéseinket, könnyeinket, aki az Ő benne hívő igazak sebeit jóságos kézzel behegeszti, aki a megalázottat felemeli a porból, aki a zsarnok hatalmát megtöri .” (21.) Az aktualizáló, vagy talán úgy pontosabb a fogalmazás: a hagyományt a jelenig meghos z szabbító szöveg hosszan idézhető még, szempontunkból azonban egyelőre elég még egy idézet a „független történeti áttekintés”-ből: „A vándor, aki megmenekült Bábel börtöneiből, aki megharcolta küzdelmeit Görögországgal, akit Róma kiszakított hazai talajából és ezeréves számkivetettségbe szórt széjjel, akinek menekülnie kellett Spanyolország napsütéses, virágzó városaiból, akit kiűzték már a világ minden részéből, akit napjainkban üldöznek, gyilkolnak, a vándor, akit nem melegít sehol az emberszeretet napja, de aki szívében hordja ezt a napot, a vándor, aki minden széderkor istene segítő kezét magasztalja, aki átvészelte évezredek minden viharát, aki életben maradt akkor, amikor a világtörténet
