Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Szmeskó Gábor: A távolság közelében II. (A transzcendencia lehetősége Pilinszky János költészetében)
43 ba való integrálását mutatják fel. Sokkal inkább a világban „bennemaradó” (in-manere ) perspektívánk megemelésére kényszerítik a gondolkodást. A transzcendens mutatkozása épp az immanens perspektívának a kibillentését idézheti elő azzal, hogy a befoghatóságnak ellenállva önnön keretein való túlmutatásra készteti. A transzcendencia lehetősége Pilinszky János költészetében Az a kérdés, amit ezen a ponton fel kell tennünk, szoros kapcsolatban áll a csönd poétikáját elemző Schein Gábor felvetésével: „a vallásosan értelmezett csönd különös parado xonja, hogy miközben egyedül az emberi hallgatás felelhet meg a távoli Isten csöndjének, a megszólításra hárul a megszólított megalkotása és identifikálása”.10 Annyiban érdemes kiegészíteni az idézetet, hogy a „megszólított” eredetileg „megszólaló” volt, s az eredetileg „megszólaló” (megmutatkozó) hívja életre a megalkotást és az identifikálást.11 Ez az életre hívás nyilvánvalóan a megmutatkozást befogadó ágenstől függ. Ha feltesszük, hogy ez a felvetés a „katolikus irodalom” fogalmán belül elhelyezhető, akkor érdemes csatlakoznunk Szénási Zoltán gondolatmenetéhez, aki elégtelennek tartja a tematikára és a szerző vallásgyakorlatára (életrajzi elemekre) alapozott elváráshorizontot, mivel ezek sokkal inkább teológiai, vallásszociológiai, mintsem irodalmi szempontoknak tekinthetők. Szénási felhívja a figyelmet az „Istenről való beszéd koronként változó nyelvi előfeltételei[nek]” vizsgálatára, és sürgeti „egy keresztény poétika [...] kidolgozását”.12 Sajnos ehelyütt nem tehetek eleget annak a kívánalomnak, hogy expliciten kidolgozzam történelmi, poétikatörténeti, teológiai horizontját Pilinszky János költészetének. (Az irodalomtörténeti gondolkodás számos részeredményt közölt már ebben a kérdésben.)13 Csupán emlékeztetőképpen jelezném, hogy Pilinszky életművének alapvetően keresztény indíttatású megszólalásmódja a második világháború traumatikus tapasztalata után a szocialista Magyarországon hangzik fel, amikor az Isten-fogalom már évszázados kritikákat tud maga mögött, s számos gondolatrendszer született, amely az Isten-fogalom nélkül, vagy éppen ezzel szemben írja le az embert és az őt körülvevő valóságot. Meglátásom szerint Pilinszky – elsősorban kései, Harmadnapon utáni – költészete az eldöntetlen poétikai eljárásmódok miatt válhat érdekessé. A katolikus költészet lehetőségeit kutató költő útkeresésére szeretnék rámutatni. Tematikus szűkítésként az eukarisztiának, mint oltáriszentségnek a liturgikus gyakorlathoz kötődő konnotációt is tartalmazó verseket emelem ki,14 amelyek egyes darabjairól tipológiai szempontból, Tolcsvai Nagy Gábor személyjelölésre fókuszáló megközelítéséhez kapcsolódva, illetve a választott tematikus szűkítés fogalmainak logikájára támaszkodva gondolkozom,15 nem feledve a 10 Schein Gábor, Poétikai kísérlet az Újhold költészetében , Bp., Universitas, 1998, 223. 11 Vö.: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által” (Róm 10,17). Hallás és hivatás kapcsolatáról mindenképpen figyelmet érdemel Szalay Mátyás elemzése: Bevezetés a hivatás filozófiá jába, Bp, Kairosz, 2015, 17–28. 12 Szénási 2011, 27. 13 Figyelemre méltó ebben a kontextusban Tóth Péter Pál írása: Behorpadt szentségtartó – Pilinszky költészetének megtört teológiája, Parnasszus, 2012, 1. sz., 59–62. 14 A tematikus szűkítés következtében a Nagyvárosi ikonok , az Ahogyan csak utolsó sora, illetve a KZ oratóriumban kétszer is előforduló fogalmak nem alkotják az elemzés tárgyát, mivel a liturgikus gya korlathoz nem köthetők. 15 Tolcsvai Nagy Gábor, Személyjelölés a személytelenítő lírában, Pilinszky költészetének egy poé tikai jellemzőjéről, Magyar Nyelvőr , 2018, 3. sz., 280–297.
