Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Szmeskó Gábor: A távolság közelében II. (A transzcendencia lehetősége Pilinszky János költészetében)
44 transzcendens mutatkozás kérdését, amely a Pilinszkyhez oly közel álló katolikus hagyományban szorosan összefonódik az eukarisztiával. A Pilinszky-ismerő közönség természetesen azonnal jelzi, ahogy Borsodi Henrietta is írja: „Sem az Eucharisztia, sem az Oltáriszentség – bár többszörösen és erősen telített motívum az életműben – nem jelenik meg szövegszerűen Pilinszky János egyetlen versében sem.”16 Ennek megfelelően a kijelölt tematikus szűkítés áttételes módon jelenik meg a monstrancia,17 a tabernákulum 18 és az úrfölmutatás 19 kifejezések közvetítésével. Mi a kapcsolat a transzcendencia határsértő jellege, a túlnani mutatkozása és a megjelenő fogalmak – monstrancia, tabernákulum, úrfölmutatás – között? A kifejezések az Oltáriszentség hordozói, elhelyezésének, bemutatásának eszközei. Nem magát a határátlépés gesztusát jelölik, hanem annak környezetét adják. Jelentőségüket az Oltáriszentséggel való funkcionális kapcsolatukból nyerik, olyan dolgok, amelyeket az egyház azért hozott létre, hogy a túlnani jelenléte kiemeltté váljon. Létük tehát a hívő közösség felismerését hordozza, reflexió következménye, amely a túlnani felismerésére ad választ. Olyan „formák”, amelyek a határátlépés aktusára, a tőlünk idegen valóságra irányítják a figyelmet. Fontosnak tűnik, hogy Pilinszky nem magát a mutatkozót, sem a rá utaló hivatalos terminust használja, hanem a befogadó figyelmének irányítására szolgáló eszközöket. Nem tekintem ugyanakkor üres formáknak ezeket a szavakat. A formák megidézése azt a reményt hordozza, hogy elérhetővé válhat az, aki ezeket megjelenésével létrehívta. Szembeötlő és kiemelendő jellemzője Pilinszky vonatkozó verseinek, hogy többségében az Oltáriszentségre utaló szavakhoz egyfajta megtörtség, üresség, eltűnés kapcsolódik: „összetört szentségtartóban” Merre, hogyan? „(behorpadt szentségtartó)” Szent lator „elsüppedek [...]/ eltűntem, eltünök” Monstrancia „nem jutok el a szentségházig” Tabernákulum Hatástörténetileg Dosztojevszkij prózapoétikája, a Karamazov testvérek ben a sztarec, illetve Aljosa karaktere, Keresztes Szent János misztikus tapasztalatának „sötét éjszakája”, vagy Simone Weilnél a szerencsétlenség és a rá irányuló figyelem problematikája egyaránt 16 Borsodi Henrietta, „Isten csendjében és tartózkodásában” Az Eucharisztia Pilinszky János műve iben, Vigilia , 2018, 10. sz., 753. Ugyanazokat a verseket emelem ki tanulmányomban, mint Borsodi, de az eltérő megközelítés miatt meglátásom szerint mégis más jellemzőkről is beszélek. Az olvasó figyelmébe ajánlom szövegét. 17 A monstrancia a latin monstro ’megmutatni’, ’bemutatni’ igéből származtatható. A katolikus hagyományban az Úrmutató, ill. a Szentségmutató egy liturgikus edény, amely a 13. századtól (az Úrnapja ünnepének bevezetése után) terjedt el. Kezdetben toronyformájú, a 17. századtól a lángoló sugarú napra hasonlít. A monstranciában a lunula (holdacska) tartja függőleges helyzetben az Oltáriszentséget. 18 A tabernákulum (a taberna [ház] kicsinyített alakja: tabernaculum ) latin kifejezés „kis hajlékot” jelent. Használata a katolikus hagyományban a 4. lateráni zsinat (1215) után vált általánossá, s ebben a kontextusban szentségházat jelent, amely az Oltáriszentség őrzésének helyeként funkcionál. Koronként változó módon, de a tabernákulum leggyakrabban az oltár középpontján kap helyet. 19 Az úrfölmutatás a II. vatikáni zsinat után a mise áldozati liturgiájában jelenik meg. A pap vagy diakónus az átváltoztatott (konszekrált) kenyeret, vagyis már Jézus Krisztus testét emeli a magasba, felmutatja, hogy a hívek lássák. Ez utóbbi funkció a II. vatikáni zsinatot megelőző liturgikus gyakorlat ban az oltár felé forduló pap elhelyezkedésnek okán vált motiválttá (a 13. század után vált elterjedté), hiszen ekkor a szent cselekményt bemutató pap a híveknek háttal helyezkedett el. Pilinszky mindkét liturgikus gyakorlatot ismerte. A tridentinum liturgikus gyakorlatán nevelkedett, de ismeretes, hogy a zsinat utáni liturgikus forma, amit először Párizsban tapasztalt meg, nagy hatással volt rá.
