Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Tandori Dezső: Egy éj itt, Pothortányott; Nyitó kevsek, kegysek kegyeseknek, kevseknek; Szkriptihon, szkriptidegen, szvidrigál etcz.; 7-en hát, mint 6-ön, 5-ön, négy ön, három te, két én, kétlem, hogy én egyem; Egy kikróga; (Kis fenyggető, ab is hagyom); Nem békszlek pék szerén, vár 6c!; Tényleges bef. És új kezdt; Tánvmiben nincstöbbda, la!; Mitölök eldal (versek)
36 a hármaság ma a Ság teteje, a kettesek tót ógyilkosok. Él-e tem, kérdeztem, E-Élet? Élet-E? Kinek az élet, kinek az élet-e. Nem henyélők, haraszt alatt kihullt a dús akármi, mondotta Kosztolányi. Nálam sokkal jobban megkímélt embereket látok, pedig folyton ló tottak, fu tottak, én csak, írta Weöres is, a papiros-papiris dolgán, egy se volt pisis. Amíg ők a vadkörtét szedték, maguk megasszonyodták, megemberedték, csak én vagyok már ilyen, tessék, átadom, hívem. Tán használhatjátok vmiben. Mitölök eldal Pannon D. Dezső és Kunsági-Bácsi T. Dezső versei itt véget érnek, de majd Pothortyántól folyt. köv. Pothortyánon, Potokon – heu, eldalgok, eloldalgok –, a kutyák, a madarak stb. – heu, eldalgok, oldalgok –, az igazi szürrealisták. Oldal eldal, hányoldal? Jó, könnyű nekik, kölök, őket nem vágják, mit ölök? csak ha baromfák. Szegény süvők! Szegény baromfákat hagyjuk, szegény sülők, de nézzük, az állatok ott – s nincs „mikromikor”! –, – Pothortyán, Potok – nincs valamikor, nincs mindig, igazi szürrealisták. Valamikor-mindig van csak. Listák, miért: nem toldom: ők tudják, mit szüretnének, folyton, mit szeretelnénk. S nem foldón, Ők tudják, mit szeretnének, bombom, mit szüretelnének. Nem bonbon. Még hogy szeretni! Éh-hom! vagy nekem egy szüret, ni. ó, elmúltak szüretek, néha még képzelek, de más-oldalt fordulok, ott már csak: aludj tulok. Csak én nem tom, miceretnék, micüretnék, cüretelnék, nem gürcölnék. S gürcölök. Mitölök!
