Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Beke József: Arany János és a Bánk bán
111 zás sem: „Egyértelmű sikert soha nem arat. A színpad, a dramaturgia szakértői hol itt, hol ott vélik fölfedezni a fiatal és előzmények nélkül jött drámaköltő mesterségbeli fogyatékosságait.” (Ha már a fogyatékosságról szó esik itt, akkor érdemes beleolvasni egy másik, a Talentum Diákkönyvtár szintén a tanulóknak szánt Bánk bán -kiadásának Előszavá ba, ahol – névvel vállalva – Kaiser László emeltebb horizontú mondatban érinti ugyanezt a problémát: „Okkal, ok nélkül emlegetett dramaturgiai hibái – miként Shakespeare-nél – a teremtő bőkezűség el-elkalandozó figyelmetlenségére emlékeztetnek”.) A Móra Kiadó e névtelen Utósza va Arannyal sem kíméletes ebben a (megint nem igazán szabatos megfogalmazású) kijelentésben: „Arany János tanulmányában és jegyzeteiben olvasható megállapítások ma már néhol körülményesnek, néhol túlhaladottnak látszanak.” A következő sem megnyugtató: „Másutt viszont csaknem olyan nehéz megbirkózni velük, mint az eredeti drámaszöveggel.”] * Visszatérve az 1951-es kiadáshoz: nem tudható, hogy ennek a végén lévő Jegyzet et ki írta. Talán jellemző is arra a korra, hogy ebben a komoly szakkönyvben, mondhatni: alapműben, amely irodalmunk két nagy alkotójának gondolatait tartalmazza, lehet (mert van) egy olyan önálló, kísérő írás, amelynek szerzője ismeretlen. Hozzáteszem, hogy kifejezetten szerkesztői ügyetlenség a nagy költő jegyzetei t tartalmazó könyv végére éppen Jegyzet című, ráadásul anonim írást illeszteni. Orosz László a Bánk bán kritikai kiadásában fölsorolja az addig, tehát 1983-ig megjelent összes Bánk bán-kiadást, és ennél az 1951. évinél ugyanazt a jelzést használja, mint az előző ugyanilyen tartalmú kiadásoknál: „(Bev. Arany László)”. A valóság azonban az, hogy e könyvben nincs is Bevezető, de a könyv legvégén van egy két és fél oldalnyi szöveg Jegyzet címmel, és ennek utolsó sora után már csak a Tartalomjegyzék. Orosz László eljárása természetesen következik abból, hogy a legelső, az 1898-ban a Ráth Mór kiadónál megjelent ilyen, tehát Arany János tanulmányát és jegyzeteit is tartalmazó drámaszöveget Arany László, a költő fia adta ki, és abban, valamint azt követően a Franklin Kiadó kiadásaiban valóban olvasható a tőle származó kísérő írás, mégpedig nem a szerencsétlen Jegyzet cím szó alatt a könyv végén, hanem Előszó címmel a kötet elején. Meg vagyok győződve arról, hogy Orosz László ismerte ezt az Arany fiától származó szöveget, de ugyanilyen bizonyos vagyok abban is, hogy nem olvasta emezt az említett 1951-es Jegyzet et (miért is olvasta volna az összes ott fölsorolt 87 kiadás kísérőszövegét?), mert neki is föltűnt volna, hogy ebben a szövegben valami nincs rendben, ha szerzőjeként nagy költőnk fiára gondolunk. E Jegyzet első négy bekezdése tájékoztat arról, hogy Arany János mikor, miért és hogyan foglalkozott Katona drámájával. Első mondatai szerint lehetne Arany László írása is. Ugyanis valóban annak az 1898-as kiadásban lévő Előszó nak rövidített, néhol kevésbé egyértelműen átfogalmazott változata ez. De ha ebben a hiszemben vagyunk, igencsak meglepődünk az ötödik bekezdés első mondatának olvastán: „Arany László 1898-ban kiadta a Bánk bánt Arany János jegyzeteivel és tanulmányával...” Ez ugyan igaz, de Arany László így, harmadik személyben írt volna önmagáról? Ugyan miért? Sőt itt a következő bekezdés megfogalmazása is furcsa: „Az 1898-as kiadás és annak Olcsó Könyvtár-beli lenyomata régen elfogyott...” Ha ugyanebben az évben jelent meg ez a kiadás, hogy kerül e mondatba a „régen” kifejezés? Gondoljuk csak meg: Arany László ugyanez év augusztus elsején elhunyt! Mégis ő – mint az idézett szavak írója – tudhatná, hogy az Olcsó Könyvtár sorozatban új lenyomat is megjelent? Persze jóval később valóban megjelent, nem is egy, hanem három is. De ezt csak az tudhatta, aki sokkal később, például 1951-ben írt Jegyzet et!
