Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Beke József: Arany János és a Bánk bán
110 Beke József Arany János és a Bánk bán Valaha középiskolás koromban megvettem egy fontos könyvet, ami nagyon a szívemhez nőtt: ez a Bánk bán szövege mellett Arany Jánosnak a drámáról írott tanulmányát, vala mint a dráma szövegéhez fűzött jegyzeteit is tartalmazza. A Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg 1951-ben. Szerencsés voltam, hogy ebből, tehát Arany János szavai segítségével kezdtem az ismerkedést Katona drámájával, majd ebből is tanítottan négy évtizeden keresztül. Arany János és Katona József szellemi hagyománya szerint, mellőzve a kötet végén lévő Jegyzet gondolatait. A könyv a költő – sajnálatosan félbemaradt – tanulmányával kezdődik. Ha most beleolvasok Arany mondataiba, világos előttem, hogy Katona drámájához ennél tökéletesebb útmutatót ma sem találhatnék. Bár ebből lehetne ma is tanulni és tanítani! Persze csak úgy, hogy a kötet végén nem az a Jegyzet lenne, ami van, hanem az, ami e könyv lényeges tartalmának, tehát Katona művének, valamint Arany tanulmányának és jegyzeteinek legelső kiadásában olvasható: Arany Lászlónak, a költő fiának Előszava az 1898-as kiadáshoz. Mert az a régi időtálló, ez az újabb pedig nem. Furcsa paradoxon ez: furcsa, mégis igaz: a régebbi kőbe vésni valóan maradandó, az újabb már régen elavult. Visszatekintve: a dolgok szerencsés együttállása kellett ahhoz, hogy 1951-ben az akkori nehézkes könyvkiadási körülmények között sikerült megjelentetni a magyar irodalom két nagy alakjának, Aranynak és Katonának maradandó gondolatait. [Talán megengedhető, ha rövid kitérőként követjük az Arany János tanulmányát és jegyzeteit is tartalmazó Bánk bán -kiadások sorsát. Arany László 1898-as kiadása után háromszor (1900., 1904., 1916.) jelentette meg a Franklin Kiadó a drámaszöveget Arany János tanulmányával és jegyzeteivel, szerencsére a költő fiának Előszavá val. A következő ilyen kiadás, az 1951-es már nem tartalmazta Arany László írását, csak a fent említett és később tárgyalandó Jegyzet et. Ezt követően 1959-ben Romániában jelent meg hasonló kiadás, szintén Arany László írása nélkül. Később a Móra Kiadó Diákkönyvtár sorozatában megjelentetett ilyen kiadások az 1951-es kiadást követik annyiban, hogy a kötet végén adnak Utószó t, meg abban is, hogy ezeknek sincs szerzőjük. Abban sem nagyon külön böznek az 1951. évi szövegtől, hogy az olvasó diákokban sem Katona József drámája, sem Arany János tanulmánya iránt érdeklődést nem próbálnak kelteni, sőt. Kezdődik ez a Móra Kiadó köteteiben lévő Utószó első négy során belül négy évszám mal, ami a diákok „kedvence”. (A továbbiakban lesz majd még három, valamint jó néhány név: Erkel, Egressy, Vörösmarty, Gyulai, Illyés, Szász, Arany László.) Ha tovább olvassák, megnyugodhatnak abban, hogy ennek a műnek már az elolvasása is alapos gond lesz, hát még a megértése! Mert az Utószó szerzője szerint: „A Bánk bán szövege még a szakértők szá mára is tele van(!) homályosabb részekkel, nehezen kideríthető utalásokkal”. (Vajon minél homályosabb ?). A dráma iránti érdeklődést aligha keltheti föl az ilyen tárgyilagos fogalma -
