Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Kovács Krisztina: Szelíd jelenlét (Kovács Lajos Művei I–III.)
129 meg. Bombitz egy másik kísérőtanulmányából idézve: „Saját városáról, Dorogról írott és a lapban közölt tanulmányaiból nő ki helytörténeti munkássága, mely majd a Dorogi Füzetek sorozat megalapításában, szerkesztésében és kiadásában csúcsosodik ki.”14 Kovács a klasszikus irodalmi modernség mára sajnos elfeledett alkotójának, a nem mellesleg csúcsdiplomata, és e minőségében a trianoni békeszerződést is szignáló Drasche-Lázár Alfrédnak kismonográfusa. Az izgalmas életű, nem különben érdekes sorsú felmenőkkel rendelkező Drasche közepes, ám annál termékenyebb regényíróként is ismert. És bár erre Kovács Lajos e kötetben olvasható, a Drasche családnak Dorog és környéke lokális szempontjai szerint is nyomába eredő esszéiben nem tér ki, nem mellesleg a két világháború közötti disztópikus irodalom egyik tanulságos darabjának, a 2222 -nek is írója. Az inkább dokumentumértéke és ironikus Trianon-traumafeldolgozó irodalom jellege okán méltányolható próza persze nem az egyetlen izgalmas vonása Drasche regényvilágának. Hogy mindez a köztudatba kerülhetett, talán tényleg, ahogy Peragovics írja, elsősorban a „helytörténész Kovács Lajos” érdeme.15 Tanulságos látni, hogyan kapcsolódik a város művészeti, elsősorban képzőművészeti életéhez ez a sok kis szondázó esszé. Annál pedig, hogy híres íróink a térséghez kötődésűk okán, és ebbéli identitásuk vállalásai mentén kerülnek egy egységbe, szebb lokálpatrióta gesztus el sem képzelhető. Összességben mégis azt lehet elmondani, ebből a kötetből is az érzékeny és aktuális gyerekkönyvkritikák emelkednek ki. Kovács utolsó éveiben is nagy erudícióval és intenzitással követte a kortás gyerekirodalom történéseit. Az elmúlt években gyakran esett szó arról, a gyermek- és ifjúsági irodalom recepciója külön zsáner a kritikaíráson belül, speciális készségeket és látásmódot igényel, ezért kell megteremteni annak hiányzó nyelvét és kereteit. Kovács Lajos közérthető, olvasmányos, mindazonáltal a szakmaiságot sosem elhanyagoló gyerekkönyvkritikái bizonyítják, bár nincs a köztudatban, volt a „szűk esztendőkben” is elkötelezett értelmezője ennek az univerzumnak. Arról nem is beszélve, hogy Kovács kritikusként a vizualitástól nem elválasztható gyerekirodalmi halmaz köteteit valóban az illusztrációk és az illusztrátorok munkája felől is elemzi. Így tesz több ízben a több könyvet is illusztráló Molnár Jacqueline vizuális vízióival.16 Kovács Lajos hagyatékának kiadása minden más értékes és izgalmas aspektusa mellett emiatt, a fontos és remek gyerekíró kánonban való helyének megszilárdítása miatt jelentős esemény. Az elkövetkező években izgalmas és fontos történések tanúi lehetünk majd ezen a területen. Ám ez az új korszak az ő tevékenysége nélkül minden bizonnyal unalmasabb lenne. A kiállításában puritán, fehér borítójú életműkötetek borítórajzai Lévay Jenő munkái. A korlátozott példányszámban megjelent gyűjtemény egy következő fázisban remélhetően nagyobb figyelmet kap, és az olvasók szélesebb köréhez juthat majd el. (Összegyűjtötte, válogatta, szerkesztette, valamint a jegyzeteket írta: Bombitz Attila. Sajtó alá rendezte: Fritz Gergely, Füzi Péter, Szinger Ádám, JATEP ress, 2020.) 14 Bombitz A ttila, Kovács Lajos válogatott műveiről , Forrás, 2020/5, 54-58, 57. 15 Peragovics, i. m., 19 . 16 Kovács L ajos, „Verset írni nem lepkeűzés” – Gyerekverset sem = K. L., „Mi közük hozzám?”: Kritikák, töprengések, diagnózisok, Kovács Lajos Művei III., összegyűjtötte, vál., szerk. Bombitz A ttila, sajtó alá rendezte: Fritz G ergely, Füzi P éter , Szinger Ádám, Szeged, JATEPress, 2020, 375–377., 377.
