Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Fogarasi György: Fikció és tanulság: Wordsworth anekdotája a nem-morálisan felfogott hazugságról
120 “At Kilve there was no weather-cock, And that’s the reason why.”9 (37–56. sor) A kérésből egyre inkább követelésbe átcsapó kérdezés vehemenciáját jól érzékelteti a „miért” kérdőszó szakadatlan ismétlődése a szövegben. Leszámítva az egyetlen előfordulást, ahol a why inkább „hát” vagy „nos” értelemben szerepel ( Why this is strange ), az első változat szerint az apa összesen nem kevesebb mint tizenháromszor szegezi a kérdést a fiának. Wordsworth talán irreálisan magasnak érezte ezt a számot, ezért változtatta meg később a „Miért? Edward, mondd, miért?” ( “Why? Edward, tell me why?” ) sor ötszöri ismétlésére tett utalást háromszorira, összességében kilencre csökkentve így a „miért”-ek számát – ami nem eget rengető különbség, de a törekvés azért észlelhető. A fokozódó szülői nyomás megteszi hatását, a gyermek magába roskad, lehorgasztja fejét. Ezzel elérkeztünk a kezdeti, látszólag zavartalan idill ellenpontjára. A szöveg 1800-as variánsa a fiú testi elváltozását e ponton a belső morális önmeghasonlás tüneteként mutatja fel (az apa elbeszélői nézőpontjából legalábbis), amikor arról beszél, hogy a fiú „szégyenében elpirult” (blushed with shame ). Bár a szégyen pontos okát nem tudjuk meg, saját elégedetlenkedése kínálkozik kézenfekvő magyarázatul. Ekkor, a csüggedtség tetőpontján a szabályos bénultságba sodort fiú hirtelen feltekint, megpillantja a napfényben ragyogó szélkakast, és a nyelvi dermedtségből kiszabadulva, a szájzárat megnyitva (unlock ) előrukkol a várva várt indoklással. Ha „mindenképp kell hogy legyen valami ok” (There surely must some reason be ), ahogy az apa korábban követelte, akkor íme, itt van, itt a válasz a miértre (reason why ): a korábbi tanyán nem volt szélkakas. Csakhogy, miközben az ok feloldást kellene hogy adjon a kérdés keltette feszültségre – észszerű indoklással látva el a korábbi választ, egyszersmind eszes, „okos” (reasoning ) lényként állítva elénk a válaszadót –, a magyarázat a maga szikár kifejtetlenségében inkább enigmaként áll előttünk , és maga is további magyarázatra szorul. Ilyesmit azonban nem kapunk. A vers egyetlen hátralévő strófája – ahelyett, hogy bármiféle kísérletet tenne a gyermek válaszának értelmezésére és kibontására – nem fejti ki, nem oldja fel a poént, hanem a viccmesélés szabályai szerint pusztán sokat sejtetően sugalmazza, hogy nagyon is van min mulatni vagy elgondolkodni. Vagy még inkább azt, hogy van mit tanulni az elmondottakból. Elvégre a lírai balladák líraisága éppen abból fakad, hogy csupán sugalmaznak egy érzelmi-gondolati összefüggést, anélkül, hogy kimondanák. Az Anekdota apáknak mintaszerűen hívja fel olvasóit egy efféle burkolt összefüggés kihámozására, valamifajta tanulság leszűrésére. Nem csoda, hogy a tanulás lesz a fő témája a vers zárlatának. A zárlat újabb aposztrofét hoz, mely a címbeli elforduláshoz képest is továbbfordulva, mondhatni, egy aposztrofén belüli aposztroféként jelenik meg. Az elbeszélő elfordul eddigi címzettjeitől, a címben megszólított apáktól (akikhez az aktuális olvasóktól elfordulva címezte szavait), és utolsó mondatával a gyermekhez szól: Oh dearest, dearest boy! my heart For better lore would seldom yearn, 9 „»Kis Edward, mondd már, miért; / Ki Edwardom, áruld el, miért«; / »Nem tudom megmondani, fogalmam sincs«, / »Hát, ez elég fura«, mondtam. // »Hiszen annyi erdő van itt és zöld domb, meleg; / kell hogy legyen valami oka, / miért cserélnéd édes Liswyn tanyát / Kilve-re a zöld tenger partján.« // Erre fiam, oly szép és karcsú, / lehorgasztotta fejét, nem is válaszolt; / és ötször mondtam neki, / »Miért? Edward, mondd, miért?« // Felemelte fejét, látható volt a közelben ‒ / elkapta tekintetét, tisztán látta ‒ / a háztetőn, fényesen ragyogva, / egy széles, aranyozott szélkakas. // Akkor a fiú megnyitotta nyelvét, / és ekként felelt nekem; / »Kilve-nél nem volt szélkakas, / hát ez az ok, hogy miért.«”
