Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Lengyel András: „A József Attila-filológia crux-a” (A csodaszarvas datáláshoz)
60 A Pesti Napló ban Rátz 1933-ban, időrendben a következő cikkeket közölte: Január 8. Ázsia erjedése. (37.) Február 5. Ázsia erjedése. (39.) Március 11. Távol-Kelet lángjai. (1.) Március 15. Japán és a szovjet. (9.) Április 23. Európa hatalmi erővonalai. (36.) Május 7. A „beteg ember”. (37.) Május 21. Nem lesz háború! (37.) Július 2. A parasztság a Tanácsköztársaságok Uniójában. (39.) Július 23. Mi történik a parasztokkal a Tanácsköztársaságok Uniójában? (39.) (Nota bene: ekkoriban, augusztus 4-én jelent meg A csodaszarvas.) Augusztus 27. A Tanácsköztársaságok Uniójának katonai ereje. (36.) November 5. Japán a katonai diktatúra útján. (37.) November 19. Forrong Afganisztán a királygyilkosság után. (36.) December 31. Tibet. (40.) Ezek mellett 1933-ban a Nemzeti Ujság ban is publikált: Április 30. Mi történik a Csendes-óceánon? (10.) Május 14. Mi történik Ázsiában és körülötte? (8.) Július 16. Mi történik Macedóniában és körülötte? (5.) Augusztus 27. Mi készül a rejtelmes Középázsiában? (9.) Szeptember 10. Az új világháború előjátékának ázsiai színtere Mongólia. (9.) Ha áttekintjük a Pesti Napló ban és a Nemzeti Ujság ban megjelent, Rátz jegyezte cikke ket, akkor nem lehet nem észrevenni egy érdekes kognitív disszonanciát. Az „őrnagy úr”, rácáfolva katonai múltjára, nem annyira katonai szemmel, hadászatilag mérlegelte a világban zajló folyamatokat – elsődleges szempontja a globális térben zajló tőkemozgások szemlézése, és az azokból fakadó, birodalmi érdekek és feszültségek fölmérésére törekedett. Két, nem lényegtelen megszorítással. A Szovjetunió ugyan egyike volt a jelentős katonai potenciállal rendelkező „birodalmaknak”, azaz világpolitikai tényező volt, jelentős saját geopolitikai különérdekekkel (és persze sok belső problémával) – de a cikkek leírása szerint nem rosszabb és nem veszélyesebb, mint a többi. Semmiképpen nem a „gonosz birodalma”. A másik: Németország szerepe nem emelkedik ki a mezőnyből, a cikkekben semmi nem utal arra a szerepre, amelyet a náci Németország hamarosan, tizenkét évig betöltött, s amely jelentéktelennek semmiképpen nem volt nevezhető. A cikkekben Anglia, az USA vagy az „ázsiaiak”, például Japán negatívabb szerepben tűntek föl, mint akár a németek, akár az oroszok. Hogy Németország „kímélete” a jobboldal érdekében állt, s mint ilyen, a magyar külpolitika egyik preferenciája volt, nem meglepő. A Szovjetunió „objektivisztikus” tolerálása már bonyolultabb kérdés, mögötte valamiféle rejtett számítás sejthető. Mindezeknél azonban fontosabbnak látszik a cikkeknek az a sajátossága, hogy a globális térben megjelenő birodalmi érdekellentéteket és feszültségeket a globális tőkemozgásokra vezette vissza, s a konfliktuslehetőségeket ezekből képezte le. Mindez nem az „ideologikus”, hanem a „geopolitikus” jobboldal orientációjára, pontosabban orientációkeresésére vall. Ebben a Szovjetunióval szembeni ideológiai averziókat – valamilyen megfontolásból – felülírta a geopolitikai számítás. S ez – ösztönösen vagy tudatosan – a potenciális antikapitalizmus felé való nyitásként is értelmezhető. A cikkek tájékozottsága jelentékeny, az érvelés maga mégis, azt kell mondanunk, „egyoldalú”. Vagy fogalmazhatunk úgy is: lényeges pontokon „tartózkodó”. Ez retrospektíve is óvatosságra inti az értelmezést.
