Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Lengyel András: „A József Attila-filológia crux-a” (A csodaszarvas datáláshoz)
61 Amennyire Rátz írásaiból megállapítható, az őrnagy úr gondolkodásában egymásba csúsztak a megújulásra törekvő jobboldal önáltató illúziói és előfeltevései, valamint állagvédő demagógiája, s ezt az egészet a helyzetérzékelés új módja fogta össze, szervezte egységbe. Azaz a nagyon sokszínű, felemás, „korszerű” szélsőjobb egy provinciális változata formálódott a Gömböst követő Rátz ideológusi műhelyében. S ehhez, értelemszerűen, hozzátartozott a munkások és a munkáskérdés felé való nyitás is. A „megoldás” ígérete vagy legalább „kommunikációs” kezelése. * Hogy Rátz érintkezett József Attila köreivel (vö. Lengyel 2002), több forrás egybehangzóan tanúsítja. Beszél róla a költő élettársa, Szántó Judit is, de más, nem közvetlenül a költőre vonatkozó érvelés közben, független szereplők is. Lázár Vilmos (a „nagyorrú Lázár”), Danzinger Ferencre emlékezve, például megírta barátjáról, hogy „Danci” (József Attila és Nagy Lajos közeli barátja ez időben) nemcsak ismerte Rátz Kálmánt, de „ négere” is volt az őrnagynak. A Rátz Kálmán névvel publikált cikkek egy számottevő részét Danzinger írta. (Vö. Lázár Vilmos: Emlékek a hőskorból. Agárdi Ferenc. Népszabadság, 1972. jan. 9. Mell. 5., Lengyel András: József Attila és a „drága Danczi” = Uő: Ellenkultúra, peremhelyzetben. Szeged, 2016. 215–242.) Ez persze nem egyszerű és nem is veszélytelen képletre vall, hisz Danzinger régi, meggyőződéses marxista volt, kommunista, távol mindenféle konjunkturális igazodástól. Az őrnaggyal való együttműködése azonban alighanem mindkettőjük számára járt előnyökkel. A szabadúszó Danzinger pénzt kapott munkájáért, s ami ennél is fontosabb lehetett számára, bizonyos világpolitikai trendekről és adatokról így, Rátz neve alatt, biztonságosan adhatott hírt. Rátz pedig, mint ma a vezető politikusok a beszédíróikat, úgy használhatta fel a neki dolgozó marxista orvost: ha szükségesnek látszott, kedve szerint belenyúlhatott a szövegébe. A cikkek így kettős kódolással öltöttek alakot: Danzinger nyelvi frazeológiai öncenzúrájával és Rátz ideológiai stilizációival. (Ennek jellegzetes esete például, amikor a Szovjetuniót a Tanácsköztársaságok Uniójaként nevezték meg. Ez a meghatározás nem rugaszkodott el a valóságtól, de mégis elrejtette a birodalom szitokszónak számító nevét.) E megoldásnak bizonyos előnyei kétségtelenek, például lényeges és a nagyközönség számára ismeretlen vagy kevésbé ismert adatok és összefüggések így nyilvánosságra kerültek. * Hogy az 1933-as cikkekben (vagy ezek egy részében) négerként Danzinger is közreműködött, nemcsak Lázár állítja, de szövegszerűen is bizonyítható. Danzinger, a 100% és a Társadalmi Szemle volt munkatársa ugyanis Agárdi Ferenc névvel az Ujság ban is publikált. (Az Agárdi név később hivatalos, polgári neve is lett – ekkor még csak rejtőzködését szolgálta.) Előbb, 1933. április 9-én Amerika Európa ellen címmel jelent meg cikke az Ujság ban, majd december 22-én Mi rejlik a Dalai Láma halála mögött? címmel, Agárdi néven. Mindkét szereplés fontos, s belevilágít abba a komplikált, sokféle taktikai megfontolást sejtető folyamatba, amely ekkor a baloldal bizonyos köreire is jellemző volt. S itt érhető tetten a „néger” közreműködése. Az Ujság ban közölt Agárdi-cikk Tibetről és a Pesti Napló Rátz Kálmán jegyezte Tibet-cikke föltűnő tematikai és adatbeli egyezést mutat. S míg a legendásan széles körű tájékozottsággal bíró Agárdi-Danzingerről okkal hihető, hogy egyebek mellett a világpolitika tibeti eseményeiről is tájékozott volt, a nyugalmazott őrnagy katonaiskolai képzettségébe nemigen illik bele egy ilyen speciális tájékozottság. A nagy lapokat folyamatosan szemléző, a tájékozódásból szinte sportot űző Danzinger (akinek a 100% -ban Naptár címmel rendszeres, ilyen tartalmú rovata volt) alig ha plagizált egy nem túl virtuóz agyú volt katonatiszttől, aki katonai képzettségét is csak
