Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Lengyel András: „A József Attila-filológia crux-a” (A csodaszarvas datáláshoz)
59 akinek szociális érzékenysége képmutatás, valójában (5) politikai üzletember, a politikai élet ügyes haszonélvezője: „kereskedő”, aki „elád felhőt az egen / s a földön telket vesz belőle”. Magyarán: ideológus, aki eszmékkel üzletel, érveivel megtéveszti azokat, akiken segítenie illene. Ám: „Inkább segít a kutya szőre / a teríthető betegen / semhogy magát miértünk törje, / aki sorsunktól idegen.” Ez a politikai aktor, aki a szociális problémák „megoldásának” ideológusaként ekkor József Attila környezetében fölbukkant, jelen tudásunk szerint nem lehet más, mint az „őrnagy úr”, Rátz Kálmán (vö. Lengyel 2002, lásd még: uő: Ki volt Rátz Kálmán? Népszava, 1998. nov. 14.). Egy újabban előkerült dedikáció igazolja, hogy legkésőbb 1933 februárjában József Attila és Rátz már ismerték egymást. A költő február 11-én már „barátsággal és szeretettel” ajánlotta Külvárosi éj című kötetét Rátznak. (A példány történetét és részletes leírását fölfedezője, Bíró-Balogh fogja adni. Számunkra jelen összefüggésben elegendő a tény – az ismeretség – rögzítése.) Valószínűleg ekkoriban ismerkedtek, illetve melegedtek össze, mert a Külvárosi éj 1932. október közepén jelent meg (vö. ÖV 2005. III. 187.), ám az ajánlásra csak most, több mint negyed évvel került sor. Rátz, a régi intranzingens ellenforradalmár, Gömbös Gyula és cimborái elv-társa, orosz-szakértő, nagy politikai karriert befutó régi tiszttársa, Gömbös miniszterelnök farvizén a szociális problémák „ügyes fölhasználásával” szolgálta a jobboldal érdekeit. A hagyományos, bethlenista jobboldalhoz képest látványosan nyitott a szociális kérdések felé, azaz a bukott Bethlenhez képest új, hatékonyabb demagógiával élt, olyan rétegek problémáira is reflektált, amelyeket a jobboldal addig teljesen ignorált, s olyan világpolitikai trendekkel is számolt, amelyekkel a hagyományos kormánypárt addig nem akart foglalkozni. Rátz Kálmán ideológusi és politikusi irányultságát több forrásból lehet összerakni. A Nemzeti Ujság 1933. április 30-i száma egy róla szóló kis jegyzetben egyértelműen a jobboldali hagyomány körébe sorolta. Két elemét hangsúlyozta: „nemzeti” jellegét és a jobboldaliság újabb vonulatához, a homo novusok közé tartozását: „Rátz Kálmán neve nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt: a napi- és a szaksajtóban sűrűn jelennek meg katonai, politikai természetű, illetve tartalmú cikkei, amelyekkel ismertté tette magát. Szereplésével és egyéniségével oda tartozik ahhoz a nemzedékhez, amely a háború után fejlődött a közéleti és a szellemi hadállásokba: egyike volt azoknak, akik a magyar irredentizmus szolgálatába önzetlenül és férfiasan állottak, abban az időben, amikor ez még csak kockázatot jelentett. Rátz Kálmán egyik legalaposabb ismerője az északi szláv és orosz problémának is, s ebben a kérdésben kétségtelenül legkiválóbb szakértőink közé tartozik.” Irányultságát, értelemszerűen, nevével jegyzett „saját” cikkei is tükrözik. Publikációit egyelőre – sajnos – csak részlegesen ismerjük (vö. Lengyel 2002), 1933-ban azonban érdekes mód Rátz két nagyon különböző lapban is publikált. A „zsidó liberális” lapkonszern, az Est-lapok mélyebb járatú, patinás lapjában, a Pesti Napló ban, és az 1919 utáni jobboldal egyik jellegzetes, kereszténységet, nacionalizmust és rasszizmust is szintetizáló emblematikus „konzervatív” lapjában, a Nemzeti Ujság ban. S hogy még furcsább legyen a kép, 1933-ban Rátz előadást tartott a kulturális ellenzék egyik, progresszívnek tudott egyesületében, a Vajda János Társaságban is. Ebben a kombinációban figyelemre méltó az ellenzéki olvasók felé való nyitás, a „polgári”, vagyis nem „nemzeti” közönség megcélzása. (Egyben ezeknek – Pesti Napló , Vajda János Társaság – a fogadókészsége is legalább ennyire figyelemre méltó.) Hogy Rátz szerepeltetésében mennyi része volt a polgári szerveződések megalkuvásának, s mennyi a kínálatbővítési szándéknak, nehéz eldönteni. Valószínűleg mindkét szempont szerepet játszott az őrnagy szerepvállalásában.
