Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Lengyel András: „A József Attila-filológia crux-a” (A csodaszarvas datáláshoz)
58 a nép fogalmát, mert jobb kifejezésük nem volt a rendi megkötöttségtől feloldott emberiség eszményének jelzésére. Ebben semmi romanticizmust nem láthatunk [...]. A nemesi társadalom helyére azóta a polgári társadalom lépett. Ebben a rendszerben a nép fogalma teljesen romantikussá vált, azt mondhatjuk róla, hogy érzelmi hagyomány. Társadalmi viszonylatban tiszta, vagy ha úgy tetszik, tisztább fogalmak birtokába jutottunk, szabatosan szólva: határozott képzetünk van a tőkés termelésmódon alapuló, polgári társadalmi rend szerkezetéről, az osztályokról. Már most, ha pontos fogalmakkal fel van fedve a mai társadalom logikája, semmiképpen nem nevezhető forradalminak vagyis korszerűnek, de úgy is mondhatnám: korszerűnek, vagyis forradalminak, egy olyan fogalomhoz (a néphez) való visszatérés a szellem terén, amelyben csupán a múltba menekülő regényes ízlés érez forradalmi zamatot, hiszen csak a múltba menekülő érezheti mainak azt, ami akkor volt korszerű.” (JAÖTC II. 1189–1190.) A nép fogalmának és a fogalomkörébe tartozó, irodalmi motívummá is vált ideologémának (csodaszarvas) ez a korszerűtlenné válása magát a verset, illetve az alkotói magatartást is minősíti. Sajnos a József Attila-életrajz filológiai rekonstrukciója egyelőre tele van lyukakkal, nem tisztázott részletekkel. (Ez a forrásokhoz való esetleges és szelektív hozzáférésen túl a mainstream irodalomtudomány bizonyos megalapozatlan, s megalapozhatatlan előfeltevéseivel és posztulátumaival is összefügg.) Így az 1933-as év története is homályos. Jelenlegi tudásunk szerint A csodaszarvas keletkezéstörténetének hátterében két, egymással is érintkező fejlemény állhat. A Bartha Miklós Társaságban zajló ideológiai erjedés és az úgynevezett Rátz Kálmán-epizód. Ezek valamelyike vagy – s ez a valószínű – ezek egybekapcsolása motiválhatta a költőt A csodaszarvas megírására. A döntő, hadd ismételjem meg korábbi állításomat (József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus”. Forrás, 2002. 12. sz.), sejtésem szerint Rátz Kálmán szerepe volt. De ez már egy más jellegű elemzés tárgya kell hogy legyen. II. Történeti kontextus Hogy A csodaszarvas nemcsak „új”, 1933-as vers volt, de tévesztett opció, orientációs hiba eredménye is, arra elég világosan utal a megjelenéséhez időközelben (1933. okt. 19.) írott Vigasz . Ez a vers a megcsalatkozott bizalom verse. Már második sora arra szólít fel, „bőröd ne bízd kereskedőre”, zárlata pedig nem kevesebbet mond ki: „ne tékozold bizalmadat”. A vers alanya tehát valakire vagy valamire „eltékozolta” bizalmát. De kire vagy mire? A vers erre is tesz utalásokat. Az egyik utalás, amely erősen önkritikus karakterű megállapítás, valamilyen politikai természetű ügyre vall. „S ha most a tyúkszemünkre lépnek, / hogy lábunk a cipőnkbe dagad, / rajtad is múlt. Lásd, harc az élet” – mondja a költő, s ezért ne tékozold bizalmadat, ezért ne hagyd magad „megvezetni”. A tyúkszemre lépés frazémája persze metaforikus meghatározás. Kellemetlen, és figyelmeztető momentum, ám – legalábbis egyelőre – nem végzetes. De már így is kiváltotta a keserűség érzését, a hiba beismerésének reakcióját. Hogy az ügy másik pólusa mi volt, ki volt a megvezető, arra is kapunk jelzéseket. A fölidézett személy karakterisztikája vázlatos, csak néhány vonásból áll, de attribútumai kijelölik szociális karakterét. (1) Jómódú (legalábbis a vers beszélőjéhez képest): „fűtve lakik öt szobát”. (2) Joviális, a pincébe szenet szállító munkásokat cigarettával kínálja („egy pakli »balkánt« is kibont”). (3) Nem áll tőle messze a szociális demagógia – „szívére veszi gondunk, vállára venni nem bolond”. S (4) ez a jellegzetessége törvényszerű, hisz „sorsunktól idegen”. E négy momentum annyit kétségtelenné tesz, hogy az, akire a vers alanya a bizalmát tékozolta, nem az illegális kommunista párthoz tartozott. A legbornírtabb, legmerevebb „moszkvai vonalas” párttag sem volt besorolható e karakterisztika alá. Ez a „sorsunktól idegen”, jómódú, joviális szereplő,
