Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Fogarasi György: Fikció és tanulság: Wordsworth anekdotája a nem-morálisan felfogott hazugságról
117 My thoughts on former pleasures ran; I thought of Kilve’s delightful shore, My pleasant home, when spring began, A long, long year before. A day it was when I could bear To think, and think, and think again; With so much happiness to spare, I could not feel a pain. My boy was by my side, so slim And graceful in his rustic dress! And oftentimes I talked to him, In very idleness. The young lambs ran a pretty race; The morning sun shone bright and warm; “Kilve,” said I, “was a pleasant place, And so is Liswyn farm.6 (1–24. sor) Ugyanakkor, reggeli napsütés ide , hancúrozó bárányok oda, a felhőtlen boldogságnak ebben az idilli képében kezdettől van némi derengés. Rögtön az első versszakban az elbeszélő apa szépnek és üdének látja ugyan fiát, ám a leírásba apró erőszakmozzanat vegyül, ha a szépséget valamiféle „öntőforma” (mould ) kölcsönzi a gyermeki testnek. Az ötödik strófában ezt a formaadó szerepet a fiúnak gráciát biztosító „falusi öltözet” (rustic dress ) veszi át. Ezzel párhuzamosan a kölcsönös szeretet és tetszés leírása is aszimmetrikusan megbillen, hiszen az apa fia iránti csodálata egy apját hőn szerető fiút csodál, mintha a fiú az apai önszeretet és öntetszelgés puszta kelléke vagy szükséges médiuma volna, foncsorozott üveglap, melyen keresztül a férfi önelégülten magát szemlélheti. Az apa-fiú viszony alapformája a vers legelejétől fogva egyébként is a birtoklás (I have a boy... ), így a későbbi strófanyitó „gondolataim” (My thoughts ) és „fiam” ( My boy ) grammatikai hason lósága többletjelentésre tesz szert, é s félő, hogy apuci fokoz ódó gondolati elmélyülésével a kissrác puszta eszmévé testetlenedik. Az apa „oldalán” (by my side ) lévő fiú szinte már az apa tartozéka: még véletlenül sem szaladgál a bárányokhoz hasonlóan, hanem meditáló apjával folytat hol meginduló, hol megszakadó párbeszédet ( intermitted talk ). Azazhogy folytatna , ám ebben sem lehetünk igazán biztosak, hiszen néhány sorral később az elbeszé lő azt is kikottyantja, hogy inkább ő beszélt a fiúhoz (I talked to him ), semmint az őhozzá. Az első pillantásra meghittnek tűnő együttlét így inkább két meglehetősen eltérő érzelmi és gondolati pályán mozgó egyén puszta egymásmellettisége, nem kevés hatalmi összetevővel és látens feszültséggel. 6 „Van egy fiam, öt éves, / arca bájos, üde látvány, / tagjait a szépség formáiba öntötték, / és odaadóan szeret engem. // Egy reggel száraz sétánkat róttuk épp, / csendes házunk ott volt előttünk, / és szakadozott beszélgetést folytattunk, / ahogy szoktuk. // Gondolataim korábbi örömök körül cikáztak; / Kilve gyönyörű partjára gondoltam, / örömteli otthonomra, amikor a tavasz kezdődött, / egy hosszú, hosszú évvel előbb. // Oly nap volt, hogy képes voltam / egyre csak gondolni, és gondolni, és újra gondolni; / annyi örömet találva ebben, / hogy nem éreztem semmi fájdalmat. // Mellettem volt fiam, oly karcsú / és szép a falusi ruhájában! / S gyakorta beszéltem hozzá / teljes tétlenségben. // A barikák csinos versenyt futottak; / a reggeli nap fényesen és melegen sütött; / »Kilve«, mondtam, »kellemes hely volt, / és Liswyn tanya is az.”
