Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Lengyel András: „A József Attila-filológia crux-a” (A csodaszarvas datáláshoz)
54 tagadja a mitológiát, sőt fölidézi azt, de a mitológiai történet szokásos parafrázisaival ellentétben annak határozott korrektúrája, a mitológia „lecsendesítése”, realitáshoz hajlítása. A vers lényege éppen ez a kettősség: a mitológia együttérző, „megértő” fölidézése és tagadás nélküli, empatikus, ám figyelmeztetésszerű kiigazítása. Az attitűd lényege a mitológián belüli óvás. E mitológián belüli megszólalás ténye retorikailag és világképileg egyaránt jelezve van – elsősorban az első és az utolsó strófában, de az aranyszőrű szarvas létét (s így mitológiakonstituáló szerepét) a vers sehol máshol sem vonja kétségbe, sőt ismétlődő, apró utalásaival ismét és ismét jelzi is azt. Az első strófa adja meg a mitológia retorikai és normatív alapjait: „Ükös ükünk, ősök őse, / ázsiai puszták hőse, / vágyat nevel csodavadra, / szarvast űzött napnyugatra.” A nyolcadik strófa pedig – a mitológián belül maradás biztos jelzéseképpen – a szarvas kozmikussá növelése, a szarvasagancs és a csillagvilág egymásra vetítése, azonosítása révén: „Kortyolgat az ég tavából, / villó aggancsa világol – / ága-boga tükörképe / csillagvilág mindensége.” A zárlatról szólva azonban nem hallgatható el, hogy ez a mitológián belül maradás egyben már a fölidézett mitológia „korszerűsítése” is. Egy kozmikus perspektíva teremtése. Azaz, bár korrigálva, a mitológiai csodavad egyféle affirmációja. (N. B itt mindjárt előlegezzük meg a fölismerést: a vers föloldhatatlan antinómiája a zárlatban manifesztálódik. A mitológia korrekciója és a csodavad záró retorikai mitizálása ütik egymást. Elárulja, a zárlat szövegszervező logikája csupán formális, retorikai. Ellentmond a vers korrigáló szándékának.) A vers nagy része (a harminckét sorból huszonhat) a csodaszarvas-mitológia korrekciója, az óvás. A történeti, pszichológiai és szociológiai korrektívumok sorolása és kombinációja. Vagy úgy is mondhatnánk: a mitológiai motívum realitások közé helyezése. Mindjárt a harmadik sor kimondja a mitológiát „leleplező”, vagy legalábbis magyarázó megállapítást: „ükös ükünk”, bizony, „vágyat nevel csodavadra”. Azaz a szarvas üldözése nem valami inherens tulajdonsága az ősöknek, hanem szükségletet generáló lélektani teljesítmény. (Az ilyen szükségletgenerálás a modern kapitalizmus mindennapos praktikus eljárása.) A lélektani szempont figyelmeztető szerepeltetése későbbi szöveghelyekben is ismételten tetten érhető. Az elillanó „csodavad” a harmadik strófában: „csak a nyomát hagyta minden füves földön, fájó szívben”. A negyedik strófa pedig komplett lélektani traktátus: „Az az előd nem volt boldog. / Nem boldogok az utódok. / Az ős haza odaveszett, / de a vágy nem emlékezet.” S e négy sor a vers logikai centruma. Az „ős” és a mai „utódok” boldogtalanságának kimondása illúzióromboló, megvilágosító azonosítás, a realitáselv érvényesítése. S bár a kimondás modalitása nem leleplező szándékú, hanem magyarázó, fölvilágosító szándékra vall, a szöveg erős tézise. S egyszerre történeti és lélektani magyarázat is szükséges hozzá. E strófa harmadik sora kíméletlenül kimondja a történeti eredményt: „Az ős haza odaveszett”, s ez akárhogy nézzük, a szarvas üldözéséből fakadó nagy veszteség. Az „őshaza” elvesztése. De a negyedik sor egy nagyon fontos lélektani distinkcióval él – amely az alaphelyzet antinómiájára mutat rá: „de a vágy nem emlékezet”. Vagyis az emlékezet, amely a történeti tapasztalat kifejezője és megrögzülése, s mint ilyen, figyelmeztető szerepű, más, mint a „vágy”, amely a tapasztalat ellen dolgozik. A vágy egy egészen más természetű, külön erő, olyan motiváció, amely erősebb (vagy legalábbis erősebb lehet), mint a tapasztalat. Itt mindjárt jegyezzük meg: a vágy és az emlékezet szembeállítása, és a vágyalapú mitológiaértelmezés jellegzetesen mélylélektani, pszichoanalitikus inspirációra utaló megfontolás. S mint ilyen, semmiképpen nem a húszas évek végi, hanem évekkel későbbi, mindenképpen 1931 utáni attitűd József Attilánál. A harmincas évekre azonban éppen ez az inspiráció lett egyre inkább jellemző.
