Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - Lengyel András: „A József Attila-filológia crux-a” (A csodaszarvas datáláshoz)
53 Bizonytalanságát, kételyeit mi sem mutatja jobban, minthogy a munkája tapasztalatait összegző, József Attila-textológia című tanulmányában (1994) sok évvel később is visszatért a problémára a datálás megoldatlanságát hangsúlyozva. Nem hozott megoldást a kritikai kiadás második, „javított és bővített” kiadása (2005) sem. Ennek jegyzetében olvashatjuk A csodaszarvasról: „A József Attila-filológia egyik crux-a.” (JAÖV III. 168.) A verset Stoll szerint a József Attilával riportot készítő névtelen és máig azonosítatlan riporter kérhette a költőtől (valamikor 1933 júniusában vagy júliusában), „aki vagy egy régebbi versét szedte elő és adta oda, vagy pedig megírt egy új verset. Horváth Iván és Lengyel András az utóbbira szavaz. Tverdota György és Szabolcsi Miklós viszont lehetetlennek tartja, hogy ilyen verset írt volna a költő 1933-ban.” (Uo. 168.) Stoll ekkor Bokor Lászlóval értett egyet, s a verset 1930 első felére, közvetlenül a nyári Bánat című vers elé helyezte. (Uo. 170.) S inkább filológusi kötelességtudásból, semmint valóságos időrendi érvként számba vette a vers „mintáit és szövegpárhuzamait” Aranytól és Csáti Demetertől a Kalevalán át Szabolcska Mihályig, sőt Illyésig. (Uo. 169–170.) E szemle érdekes, de kronológiai szempontból sajnos semmit nem bizonyít. A magyarázati igyekezet és az igazolás inkongruenciájára jellemző a jegyzet egyik mondata: „Nincs bizonyító ereje, de annyira frappáns, hogy ideírom – Bokor után – Bajcsy-Zsilinszky Endre egyik 1938-as nyilatkozatát: «...megszakítom ezt a futást a csodaszarvas után».” (Uo. 169.) Sapienti sat. Jellemző az is, amit minderről 2007-ben írt Stoll Béla: „Ami már most a cserkész jamboreet [1933] illeti: az én ötletem volt az 1984-i kritikai kiadásban a verset a cserkészettel összekötni [...], de a mostani javított kiadásban hallgattam erről, mert hülyeségnek tartom.” (József Attiláról. Irodalomismeret, 2007. 1. sz. 95.) Glosszájában azonban fölvetett egy újabb ötletet: „Mindnyájunk figyelmét elkerülte az a levélrészlet, amely párhuzamba állítható a verssel.” A levelet, amelyre Stoll hivatkozik, József Attila Vágó Mártához írta, 1928. július 21-én. Ebben csakugyan fölbukkan a csodaszarvas, s megjelenik benne a vers több motívuma. „Ami rögtön föltűnik, a terminológiai rokonság a vers és a levél között. Elég csak az azonos szavakat fölsorolni: csodaszarvas; elpusztultak – belepusztultak; nyugatra – napnyugatra; űzette – űzött; ázsiai – ázsiai; füvekről – füvei; lombok – lombokon.” (Uo. 95.) A párhuzamokat illetően Stollnak igaza van, s annyi csakugyan bizonyos, 1928 nyarán József Attilát foglalkoztatta a csodaszarvas története. Ami nem is meglepő. A tanulmányait akkor a budapesti egyetemen folytató költő a neves irodalomtörténész professzor, Horváth János hallgatója volt. Arany pedig kötelező „anyag”. De: akkor írta-e a verset is? Erre Stoll nem válaszol, s nyugodt szívvel nem is adhatott határozott választ erre a kérdésre, csak a párhuzamokat jelezte. Így a datálás kérdése ma is nyitott. (E pillanatban a két, eddigiektől eltérő datálási javaslatot, a Horváth Ivánét és a sajátomét hagyjuk figyelmen kívül). Ez A csodaszarvas körüli bizonytalanság, megoldatlanság mindenképpen elgondolkod tató. Valami tényleg nincsen rendben a verssel, ha ilyen következetesen ismétlődik a zavar. De mi okozza a zavart? Az időpont vagy valami más? * A vers formája és tematikája nem illeszkedik az 1933-as versek körébe. Más ez – ez az első olvasásra is érzékelhető. Nyolc négysoros strófa – ez nem a 33-as versek formáját és tematikáját idézi, hanem a magyar népi romantikára alludál. Már a cím (A csodaszarvas ) is, a vers motívumai is (ükös ükje, ősök őse stb.) a magyar – egyebek közt Arany Jánostól is megverselt mitológiát idézi: A csodálatos vad, az aranyszőrű szarvas létét és sorsalakító üldözését. A „magyaros” forma, a rögzült, alliteráló frazémák, melyek mind a mitológiai csodaszarvas megidézésének retorikai, versnyelvi eszköztárába tartoznak, nem a marxista inspirációjú „proletárköltészet” sztereotípiáihoz illeszkednek. De, vegyük észre, a vers egésze nem a magyar eredettörténet, nem a csodaszarvas mitológia affirmációja. Nem
