Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Fogarasi György: Fikció és tanulság: Wordsworth anekdotája a nem-morálisan felfogott hazugságról
116 de erőltetettség nélkül megmutatom bennük természetünk elsődleges törvényeit, legfőképpen azt, hogyan társítjuk az ideákat felindult állapotban.”4 A wordsworthi költészet feladata – Baudelaire „rongyszedő” poétikáját előrevetítve – az, hogy újrahasznosítsa az értéktelenné váltat, „visszaforgassa” azt, ami hétköznapi megszokottságánál fogva elveszítette hatóerejét és jelentőségét. Wordsworth olvasásakor is relevánsnak tűnik Walter Benjamin meglátása, aki többek közt épp Baudelaire olvasó jaként jutott arra a megállapításra, hogy az anekdota a múltat lépteti be a jelenbe, s ezzel lázad a helyreállítás vagy feltárás elvét követő történelmi korszakkonstrukciók uralma ellen.5 Wordsworth esetében ez a forradalmi gesztus abban a törekvésben érhető tetten, ahogy az elmondott történetet valamely jelenbeli érdeklődésből fakadóan egy elmélkedési folyamatba illeszti, és egész konkrétan az asszociáció működésének demonstrációjaként, afféle allegorikus elméleti fabulaként tálalja, anélkül persze, hogy magát a felmutatni kívánt összefüggést, az asszociáció törvényét nyíltan megfogalmazná. A vers címe emellett a címzettekről is informál. Az elbeszélés apáknak szól, s amint a nyitósorok sejtetik, elbeszélője maga is apa, aki így saját fajtájának címzi szórakozásul, egyszersmind okulásul személyes történetét . Amennyiben a cél a szemléletformálás vagy érzékenyítés, akkor a narratíva – az elbeszélővel való azonosulás lehetőségét felkínálva – a hagyományos apaszerep kritikai átalakítására tesz kísérletet. S teszi mindezt az aposztrofé, a tényleges olvasótól való elfordulás gesztusával, hiszen a címbeli címzés önmagában nem garantálhatja azt, hogy a tényleges olvasók feltétlenül apák volnának. A nyitókép egy eszményinek tűnő jelenetet vetít elénk: apa és ötéves fia szeretetteljes hangulatban róják megszokott sétájukat egy napsütéses reggelen új otthonuk, a békés Liswyn tanya körül. Ehhez igazodva, a vers könnyed ritmussal és dallamossággal segíti az idilli hangulat megteremtését. Ezt szolgálja a keresztrímelésű balladastrófa itt használt változata, melyben három jambikus tetrameterben íródott sort egy jambikus trimeter követ. I have a boy of five years old, His face is fair and fresh to see; His limbs are cast in beauty’s mould, And dearly he loves me. One morn we stroll’d on our dry walk, Our quiet house all full in view, And held such intermitted talk As we are wont to do. 4 William Wordsworth , Előszó a Lírai balladák 1802-es kiadásához , ford. Péter Ágnes – Angol roman tika. Esszék, naplók, levelek, szerk. Péter Ágnes, Kijárat, Budapest, 2003, 149; vö. Lyrical Ballads , 236. Az Előszó első, 1800-as változata még tömörebben fogalmaz: „A legfőbb cél, amelyet ezekben a versekben magam elé tűztem, az volt, hogy érdekessé tegyem a mindennapi életből vett eseményeket oly módon, hogy híven, de erőltetettség nélkül megmutatom bennük természetünk elsődleges törvényeit, legfőképpen azt, hogyan társítjuk az ideákat felindult állapotban”, Lyrical Ballads , 235–36. 5 „Az anekdoták lázadása. [...] A történelem konstrukciói instrukciókhoz hasonlíthatók, melyek kommandírozzák és bekaszárnyázzák az igazi életet. Ez ellen lázad az anekdota utcai felkelése. Az anekdota térben elénk tolja a dolgokat, belépteti őket az életünkbe. [...] A dolgok jelenvalóvá tételének igazi módja az, ha őket a saját terünkben (nem pedig magunkat az övékben) jelenítjük meg. Erre csak az anekdota képes. Az ekként megjelenített dolgok nem tűrnek semmilyen közvetítő konstrukciót »nagy összefüggésekből«. [...] Nem mi helyezkedünk beléjük: ők lépnek a mi életünkbe” (I°, 2), lásd: Walter Benjamin , Das Passagen-Werk, Suhrkamp, Stuttgart, 1983, 2: 1014–1015.
