Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
213 – Terveznek-e változtatást a pincészet jövőjében? – Elsősorban a termőhelyünkhöz leginkább illő reduktív technológiát alkalmazzuk, de mióta a fiam is beszállt a családi gazdálkodásba, egyre több hordó kerül a pincébe, amibe nemcsak vörös-, de fehérborok is találhatók. Ő már pezsgővel is elkezdett foglalkozni, egyelőre a kísérletezgetés fázisai tartanak. – Milyen munkaerő áll rendelkezésre? Mennyiben gépesítették a gazdaságot? – Az elején szerencsénk volt, mert a volt állami gazdasági dolgozókat át tudtuk venni, mert abban az időben mentek nyugdíjba. Többségük ma már hetven év fölötti, volt, akinek a 80. születésnapját tavaly a szüret alkalmával tartottuk meg. Természetesen el kellett kezdenünk gépesíteni, amire nem könnyű átállni. Ez idáig a leszedett 3000-3500 q szőlőt kézzel szüreteltük ládákba, míg az eladásra szánt szőlőt kombájnnal takarítottuk be. Belátjuk, hogy részben át kell állnunk a saját feldolgozás esetén is a nagyobb gépesítettségre. Szerencsére a technológia manapság már ott tart, hogy megfelelő termesztéstechnológia mellett ez a minőséget negatívan nem befolyásolja. – Vannak-e hazai és külföldi példák, melyek fontosak és segítséget is jelenthetnek? – Még az egyetemi évek alatt sok helyen jártunk és jó példákkal találkoztunk. A borászat indításakor elmentünk az ismerősökhöz, barátokhoz segítségért és tanácsokért. A szakmai és egyben baráti kapcsolat több kollégával ma is megvan, rendszeresen konzultálunk, ami hozzájárul bizonyos döntések meghozatalához. Franciaországban is jártunk, elsősorban a bordeaux-i borvidéken sikerült számos pincészethez ellátogatni. A számos élmény, tapasztalat mellett azt a következtetést is le lehetett vonni, hogy borászati technológiai szinten hazánk nincs elmaradva. Új-Zéland is jó mintát mutat, ahol elsődleges szempont a magas minőség mellett a hatékony és gazdaságos szőlőtermesztés és borkészítés. – Milyen változások és fejlesztések várhatók a jövőben? – Az eddig kialakított irányt szeretnénk megtartani és tökéletesíteni. A fiam és a lányom (aki szintén itt dolgozik) mindig próbálkozik valami újjal is, hiszen övék a jövő. Fiam a szőlőtermesztés mellett a borászattal is foglalkozik, mert ez az egyik szakmája, míg a lányom, aki az ELTE-n végzett, főleg a marketingért felelős. – Hogyan történik a borok értékesítése? – A kezdetektől fogva 70-80%-ban helyben értékesítünk. Sok érdeklődőt fogadtunk, akikkel személyes kapcsolat kialakítására törekedtünk, közülük nagyon sokan a mai napig vendégeink, vásárlóink. Mára egyes fajtákkal már megjelentünk üzletláncokban, borszaküzletekben és a gasztronómiában is. – Milyen eredményeket, elismeréseket értek el? – Azt vállaltuk, hogy folyamatosan megméretjük a borainkat, hogy lássuk a véle ményeket a munkánkról. A 2004-es indulástól kezdve vittük a borainkat a borversenyekre. Fokozatosan, először a borvidéki, majd az országos borversenyekre, de amikor már lehetőségünk volt, részt vettünk a nemzetközi versenyeken is. Érdekesség, hogy az első nagyobb eredményeket olyan fajtákkal értük el, amelyek nem erre a területre jellemzőek. Számos kiemelkedő borversenyszereplés van a hátunk mögött, amelyekre büszkék vagyunk, ezért csak néhány főbb eredményt ragadnék ki.
