Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
212 – Mikor kezdődött el a saját borászpályafutása? – 1984-ben végeztem az egyetemen, és Budafokon, a Pest Megyei Pincegazdaságnál kezdtem meg a munkát a borászati osztályon. Itt két évig dolgoztam, miközben férjhez mentem. A férjemet az egyetemen ismertem meg, szőlész szakon végzett. Lányunk születése után Szigetcsépre költöztünk, mert itt kapott állást. Csaba fiunk születése után az Egyetemi Tangazdasághoz kerültem laborvezetőnek, Malya Ernő mellé (Malya Ernő egyetemi tanár, majd a Nyakas Pincészet főborásza, 2002-ben az Év Borásza). Mikor Ernő bácsi nyugdíjba ment, én lettem a Tangazdaság borászati vezetője. A férjem ugyanitt a szőlészeti kerületvezető volt, majd a privatizáció kezdete után 1994-ben alapított egy kis családi gazdaságot, ami a mai napig alapja a Gál Szőlőbirtok és Pincészetnek. 1996-tól dolgoztam borászként a Borászati Kft.-ben. 1998-ban jutottunk odáig, hogy már nemcsak a bérelt területekben, hanem a saját telepítésű ültetvényekben is elkezdtünk gondolkodni. 2004-ig telepítettünk több mint hatvan hektár szőlőt. A fiatal telepítéseken kívül még kb. ötven hektár idősebb szőlőterületet műveltünk. Ebben az időben szőlőtermesztéssel, a szőlő értékesítésével és szőlőszaporítóanyag-előállítással foglalkoztunk. 2002-ben vásároltuk meg a mai telephelyünket, ahol már régóta egy használaton kívül álló épület volt található. Ekkor kérte a férjem, hogy döntsem el, a nagyüzemi borászatban vagy a saját cégünkben dolgozom a továbbiakban. Így ettől az évtől dolgozom én is a saját vállalkozásunkban. 2004-ben volt az első szüretünk, amely termésének egy részéből már saját bort készítettünk. Borászatunk az első évben hétszáz hl tárolótérrel rendelkezett. Még ekkor is leginkább szőlőtermesztéssel foglalkoztunk. Vásároltunk egy szőlőkombájnt, mert munkaerővel már nem lehetett megoldani az értékesítésre szánt termés kézi betakarítását. A bor készítéséhez továbbra is kézi erővel szüreteltünk, ami úgy ezer mázsa szőlő feldolgozását jelentette. – A borászat mára milyen méretűre fejlődött? – Ma kb. 2880 hl a tárolóterünk, tehát megnégyszereztük az indulási lehetőségeinket. Ezt folyamatosan végeztük, mindig attól függően, hogy milyen volt a kereslet és a pályázati lehetőség. – Milyen szőlőfajtákkal kezdődött a saját vállalkozás megalapozása? – Elsőként a biztonságra törekedtünk, mert ez a terület fagyveszélyes, ezért ún. interspecifikus, rezisztens szőlőfajtákat termesztettünk. Zalagyöngyét, Viktória gyöngyét, Dunagyöngyét, csillámot, biankát és kunleányt. 1998-ban ez a 20 ha volt az első ütem. 2000-ben a következő telepítéskor már rajnai rizlinggel folytattuk, ebből mára 7 ha-ral rendelkezünk, majd kékfrankos következett, amiből ma már 16 ha-on gazdálkodunk, ezenkívül olaszrizling, cserszegi fűszeres, szürkebarát és pinot noir fajtákat is telepítettünk. Borászatunk fő fajtája az olaszrizling, a kékfrankos és a cserszegi fűszeres volt, míg továbbra is a szőlő eladása volt a meghatározó tevékenységünk. A bor készítéséhez feldolgozott mennyiség csak a szőlőtermés húsz százaléka volt. Még a mai napig a szőlő 60%-át értékesítjük. Jelenleg itt Szigetcsépen (pontosabban három falu határában – Szigetszentmárton, Szigetújfalu és Szigetcsép) 66 ha termőterületünk van, ebből 60 ha-t a 2000 körüli telepítések tesznek ki, 6 ha kékfrankos-ültetvényt 2012-ben létesítettünk. Tavaly (2020) májusban 12 ha-t telepítettünk, Irsai Olivér, olaszrizling, kékfrankos, cabernet sauvignon és cabernet franc fajtaösszetételben. 2011-ben bővült a szőlőterületünk a Balaton-felvidéken elterülő, Lesencefalun található 10 hektáros ültetvénnyel.
