Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
210 – Édesapja utalt rá, hogy ő már átadná a gazdaság vezetését, és már csak besegíteni szeretne. Sikerült-e ezt kialakítani? – Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert nagyon jól működik a családi munka megosztás, és nagyon jó munkatársaink vannak, akik jól teszik a dolgukat. A mára kialakított gazdálkodáshoz – ami azért nem egy nagy gazdaság és pincészet – ez kezelhetőnek tűnik, még egyelőre úgy is, hogy főállásban egy nemzetközi mezőgazdasági vegyipari cég egyik magyarországi régiójának vezetője vagyok. Talán éppen én tartózkodom a legkevesebbet itthon a családból, de mivel mindenki és minden családtag főállásban itt dolgozik, így távollétemben is sikerül telefonon elintézni a tennivalókat és átbeszélni a várható feladatokat. Egyelőre úgy tűnik, hogy ez működik. – A gyakorlatban, a mindennapokban hogyan történik ennek a megvalósítása? – Azt kellett kidolgozni, hogyan lehet a munkafolyamatokat optimalizálni. Ezért min denképpen a technológia irányába kellett továbblépnünk és fejlesztenünk. Azt gondolom, aki nem lépi meg a gépesítést, annak meg vannak számlálva a napjai, még akkor is, ha nem kíván nagyüzemi léptékben működni és száz hektáron dolgozni. Mi arról döntöttünk, hogy megmaradunk a 15-20 ha közötti gazdálkodásnál. A fejlődést mi más irányban képzeljük el, mert megújulás nélkül viszont felelősen nem gazdálkodhatunk. A borászat minőségi fejlesztése is fontos, de mellette megpróbáljuk a vendégeket idecsalogatni, és itt biztosítani a feltételeket a jó bor fogyasztásához és a kellemes időtöltéshez. Eldöntöttük, hogy nyitunk a rendezvények felé, bár ezt még apám kezdte el a kemencében sütött csülkökkel. Ma már nagyobb konyhával, két szakácskollégával és kisegítő személyzettel is rendelkezünk. A szálláshely fejlesztését azért tartottuk fontosnak, hogy az ország távolabbi területeiről érkező vendégeinket többnapos programokra is itt tudjuk tartani, valamint a nagyobb rendezvényekhez is megfelelő feltételt biztosíthassunk. Hat kisebb házat építettünk, ahol nyolc szoba áll rendelkezésükre wellness lehető ségekkel. Most készül a parasztudvar, ahol őshonos és magyar állatokkal találkozhatnak, valamint kocsikázási lehetőségek is biztosítottak lesznek. Jelenleg előkészületei folynak egy több célú rendezvényterem kialakításának is. Úgy véljük, hogy azok a pogácsás borkóstolók, amelyek a kétezres évek elején még elegendőek voltak, azok ma már kevésnek bizonyulnak, és tovább kellett lépnünk egy komplexebb, élménydúsabb feltételek megteremtése irányába. – Van-e olyan terve, amivel a borászaton belül is tovább szeretne lépni, más fajtákkal is próbálkozni, más technológiát is kipróbálni? – Az utóbbi években már elkezdtünk foglalkozni a sauvignon blanc termesztésével és feldolgozásával, ami az egyik kedvenc borfajtám lett. Ebből előfordulnak nagyon kedvező évjáratok, de akadnak kevésbé jó tételek is. Az idő dönti el, hogy meny nyire idevaló ez a fajta, de számunkra nagyon izgalmas a vele történő próbálkozás A vörösbor esetében azt hiszem, megtaláltuk azt a két fajtát, amivel a későbbiekben is dolgoznunk kell, az egyik a kékfrankos, míg a másik a cabernet sauvignon. Az utóbbi esetében még húsz évvel ezelőtt nagy dilemmát jelentett, hogy idevaló-e ez a szőlő, ma már ez nem kérdés. Nem véletlen ez a két típus, mert ezt a két fajtát a vendégek is nagyon szeretik. Azt gondolom, hogy a fehérborokkal és a rozéval már egyenesben vagyunk, jól beváltották a hozzájuk fűzött reményeinket. Most a kékfrankossal szeretnék egy kicsit többet foglalkozni, mert úgy látom, hogy egyre értékesebb ez a fajta, és nagyon jól érzi magát ezen a löszös talajon. Izgalmas kérdésnek tűnik a feldolgozás és a tárolás szempontjából,
