Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
211 hogy a hordós vagy a tartályos megoldás irányába lépjünk-e, mert ma már nagyon sokszor felmerül, hogy szükséges-e föltétlenül a hordós érlelés. Egyre kevesebb a jó minőségű fa, egyre drágább az ára, és úgy látom, hogy ez az ütemű hordófelhasználás hosszabb távon nem lesz fenntartható. Az is befolyásolja ezt a kérdést, hogy a fogyasztók nem a hordós ízt, hanem a könnyed, gyümölcsös jelleget keresik a vörösborban is. – Milyen célokat kíván megvalósítani, mivé szeretne még fejlődni? – Szeretném, hogy azokat a beruházásokat, amiket elkezdtünk, be tudjuk fejezni, és legalább úgy működtetni, hogy minimális hasznot is hozzon. Fontosnak tartom, hogy ne felejtsem el a gyökereket, a nagyszülői örökséget, de egy kicsit mindig tegyek hozzá és ápolgassam. Az okozzon boldogságot, hogy naplementekor ki tudjak állni a birtokra, és lássam, hogy tetszik az, amit elértünk, amit csinálunk. Ha távol vagyok itthonról, jólessen hazajönni, és büszkének lenni arra, amit létrehoztunk, és néha úgy érezni magam, mintha én is vendég lennék, akinek ez egy nagyon szép és boldog érzést nyújt. Az interjúkat készítette: Bárdos Ferenc Szigetcsép Gálné Dignisz Éva A Kunsági borvidék északi részén elterülő Szigetcsépen kerestem fel az 2013-as Év Bortermelője címet elnyert első női borászt. – Hogyan kezdődött? Mi ösztönözte a borászpályára? – Gyerekkoromban valamilyen fehér köpenyes pályára készültem, tanár vagy orvos szerettem volna lenni. Érden érettségiztem biológia és kémia szakon, ezután a jelentkezéskor gondoltam meg magam, és az orvosi helyett a Kertészeti Egyetemre adtam be a felvételi kérelmet. – Szerepet játszott-e ebben a családi háttér vagy a hagyományok folytatása? – A család részéről mindenképpen kaptam ösztönzést, mert édesapám – igaz, hogy csak hobbiszinten – szőlővel foglalkozott, amit nagyon komolyan vett, és ráadásul jó borokat készített. Igaz, hogy mindössze négyszáz négyszögöl területen gazdálkodott, majd később a Balatonon volt egy kis területen olaszrizlingje is, de ez épp elegendő volt ahhoz, hogy büszke lehessen a saját birtokára, nekem pedig ahhoz, hogy életem része legyen a szőlő és a bor. Emlékszem, Érden ezerjót műveltünk, az oltványokat Mórról hozta. A nagymamámmal jártam ki a szőlőbe a zöldmunkákat végezni és szőlőt kapálni. Gyerekként még nem igazán kedveltem ezt a munkát, de részese lehettem a szőlővel való együttélésnek, és természetesen a szüretnek és a préselésnek is. A gyerekeim viszont már nagyon szerettek ezekben a feladatokban a nagypapa segítségére lenni. Apukám nagyon boldog volt, mikor a Kertészetire jelentkeztem és szőlész szerettem volna lenni. A sors keze viszont beleavatkozott az életembe, mert átirányítottak a borász szakra.
