Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
209 – Mi a véleménye a magyar borokról és a magyar borok jövőjéről? – A magyar borok a világon mindenütt megállják a helyüket. Viszont, ha nem társul hozzájuk jó technológia, ha nem figyelünk rájuk folyamatosan, akkor nem tudunk jó bort készíteni. Azt szoktam mondani, ha rendelkezünk jó technológiával, akkor egy gyengébb évjáratból is, egy kis odafigyeléssel, jó bort lehet készíteni. Ma a reduktív technológiával készült borokat keresik leginkább a vásárlók. Lehet azt mondani egy-egy tételre, hogy milyen filozofikus bor és milyen szép fahordós érlelést kapott, de a piac dönti el, mire van szükség. Ma a gyümölcsös, könnyed borokat kedvelik leginkább. – Mit tanácsol a leendő borkóstolóknak? – Bátran legyünk borbarátok, és előítélet nélkül fogyasszuk a borokat. Csak akkor ítél jünk meg valakit és a borát, amikor azt személyesen már megkóstoltuk! Ifj. Kökény Benő A ceglédi Kökény és Fia Családi Borászat ifjabbik társtulajdonosa a beszélgetőtársam, aki a gazdaság több lábon állásának a híve és képviselője. – Mi ösztönözte a borászpályára, mennyire volt meghatározó a családi hagyomány? – Igazából többgenerációs családi hagyományról nem is beszélhetek, bár a gyerekko romban szinte minden gazdának volt szőlője is. Az én pályám az apám döntésétől indul, amikor 1986-ban belevágtunk a szőlővel történő – mai napig tartó – foglalkozásba. Ekkor én még csak tizenkét éves voltam, de a munka már nem volt idegen számomra, mert előtte fóliasátras és szabadföldes zöldségtermesztéssel foglalkoztunk. Ez a két tevékenység egy ideig még párhuzamosan futott, de pár év múlva – a rendszerváltással és a gazdasági nyitással – már nem volt gazdaságos, ezért maradtunk a szőlőgazdálkodásnál. Mostanában ismét elkezdtünk zöldséget termeszteni, mert újra keresett lett a helyi termék, és számunkra is fontos, hogy a saját földünkről szolgáljuk ki a vendégeinket. Apámmal annak idején kijártam a szőlőbe dolgozni és kiépíteni az új telepítést, de akkor még nem volt szó borkészítésről, mert a szőlő csaknem teljes mennyiségét az állami gazdaságnak kellett leadni. A rendszerváltás jelentette a fordulópontot, amikor összeomlott az a szovjet piac, amire az addigi értékesítések épültek. Én ekkor már középiskolába jártam és készültem az egyetemre, mert az nem volt kér déses, hogy az agrárszakmát választom. Arra emlékszem, hogy egy nyáron saját kezemmel ástam ki azt a borházat, ahová letettük a hordókat és az első acéltartályokat. Ebben kezdtünk el bort készíteni. Szerencsénk volt, mert hamar jöttek az első sikerek, amelyek nagy ösztönzést jelentettek. Az egyetemen a mikrobiológia volt a kedvenc szakirányom, és végül növényvédő agrármérnökként végeztem. Ez a borászatunkhoz is nagyo n jó ala pokat jelentett, hiszen még nem voltak megfelelő technológiák ahhoz, hogy minél eredményesebb és szakszerűbb feldolgozással és borkezeléssel készítsük a borainkat. A mai napig nagyon óvatosan végezzük a vegyi beavatkozást, és csak a legszükségesebb esetben alkalmazzuk. Szerencsés környezetben élünk itt a Gödöllői-dombság lábánál, mert itt található a löszös talaj északi nyúlványa, valamint nagyon jó a széljárás, ami kedvező feltételeket nyújt a szőlőtermesztéshez. Ennek következtében minimális beavatkozás is elég a védelemhez, amit főleg rézgáliccal oldunk meg, mint ahogy ezt régen is végezték. Bár sokan azt gondolják, hogy ez az olcsóbb megoldás, de ez nem föltétlen igaz.
