Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
205 Vegyünk egy példát: a heuréka szőlő a kecskeméti kutatóintézet által nemesített fajta, amely a pozsonyi fehér és a tramini keresztezéséből jött létre. Én másként közelítettem a feldolgozásához, míg az intézetben szeptember második felében szüretelték 18 fokos értékkel, addig én október második feléig hagytam a tőkén, és 21-22 fokkal tudtam feldolgozni. Késői szüreteléssel egy gazdag, sokszínű bort adott, ami teljesen különbözik a reduktív módon előállítottól. Az intézetnek vannak már jól bevált és elfogadott új fajtái, ilyen a generosa is, amely az ezerjó és a tramini keresztezéséből jött létre. Annyira kedvelt fajtává vált, hogy több száz hektárt telepítettek belőle, és nem csak a Duna borrégióban (más néven Alföldi borrégió, mely Magyarország legnagyobb borrégiója, melyet három borvidék alkot, a Kunsági, a Hajós–Bajai és a Csongrádi). Több fajtát lehetne felsorolni (gesztus, trilla, szirén), melyet a kecskeméti intézet különböző európai fajták keresztezésével próbált a helyi viszonyoknak jobban megfelelő szőlővé nemesíteni, de ehhez több év tapasztalatára van szükség, hiszen az évjáratok különbözősége nagyon befolyásolja a megítélésüket. – A pincészet és a technológia változott-e az évek során? – A kezdetekhez képest természetesen, hiszen kézi darálóval, egy 80 l-es préssel, néhány fahordóval indultam a bor készítésének. Ma már én is használok kóracél tartályt, és több munkafázist gépesítettem. Nem a csúcstechnológiára helyezem a hangsúlyt, hanem a fajták természetes értékeit szeretném megmutatni. Mivel kis családi borászat vagyunk, megengedhetem magamnak, hogy néha kísérletezzek, „művészkedjek” a borral. A minőség miatt sem kell szégyenkezni, a Keresztes József barátommal közösen előállított kadarka több alkalommal elnyerte a Kecskemét Város Bora címet is. – Milyen tervei, elképzelései vannak a gazdaságuk jövőjéről? – Ha ezt két évvel ezelőtt kérdezik meg, akkor azt mondtam volna, hogy inkább a gasztronómia irányában fejlesztünk, mert a szőlőből az akkori árakon nehéz kihozni egy jól prosperáló vállalkozást. Ezekben a kérdésekben a legnagyobb segítségem Viki, a feleségem, aki vegyészmérnök, és a borkészítés ez irányú munkáit végzi, valamint a vendéglátás teendőinek a háziasszonya. Így lehetőségem volt arra, hogy visszafordulhattam a szőlő irányába, nem mintha sokat változott volna az ára, de szőlő-szaporítóanyagra, a megújulás érdekében, mindig van igény. A jelenlegi vírushelyzet ellenére, a több lábon állás sokat segített a gazdálkodás egyensúlyának megőrzésében. – A családi gazdaság egyben azt is jelenti, hogy reggeltől estig mindig akad elfoglaltsága. Emellett marad-e ideje szakmai együttműködésekre, vállal-e közösségi feladatokat? – A Homokgyöngye Hegyközség elnöke vagyok, amiről érdemes azt tudni, hogy Lajosmizsétől Dunapatajig terül el, és közel 500 ha a területe. Ezenkívül a ballószögi képviselő-testület egyik képviselője vagyok. – Nemcsak a gazdaságuk sokszínű, de a mindennapi életüket is meghatározza a nagy családi jelleg. Lesz-e, aki idővel majd átveszi a stafétabotot? – Öt gyermekünk van, melyből a két nagyobb már dolgozik, egyikük könyvelő, a másik szakács. Ők inkább csak besegíteni tudnak a cég feladataiba. A három kisebb közül valakinek borásznak kell lennie, ez a téma folyamatosan napirenden van. Az interjút készítette: Bárdos Ferenc
