Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
203 – Hogyan és hol kezdődött a nagybetűs munka? Melyik munkahelyet választotta? – 1989-ben a kecskeméti Közép-Magyarországi Pincegazdaságnál, a későbbi Kecs kemét vin Rt.-nél kezdtem el a munkát, ahol öt évig dolgoztam. Ez akkor egy óriási cég volt, a megyében 15-20 pincészettel és feldolgozóval rendelkezett. A rendszerváltás következtében minden változás nagymértékben érintette, elkezdődött a piacvesztése, és a cég lassú leépülése is. – Mettől kezdett önállóan a szőlészettel és a borászattal foglalkozni? – Szőlővel és borkészítéssel folyamatosan foglalkozott a család, de az önálló munkát csak a pincegazdaság otthagyása után kezdtem meg. Ekkor szőlőt béreltünk, aminek a munkálatait irányítottam, és nemsokára már saját szőlőt telepítettem. Innen kezdődően folyamatosan növekedett a borászati rész, és már kereskedelmi céllal is állítottam elő bort. – Mekkora területen és milyen szőlőkkel kezdett gazdálkodni? – Az apai birtok és anyai szőlőterület volt a meghatározója a későbbi gazdálkodásnak. Már a legelején, mikor szőlőt telepítettünk, elhatároztam, hogy a szaporítóanyagot is én fogom előállítani. Az első telepítésem egy kövidinkából, pozsonyi fehérből és karát fajtából álló ültetvény volt. A családi birtok – a sors fintora, hogy úgy vásároltam vissza – mellett először 2 ha földet tudtam venni, majd a gazdálkodás eredményessége révén vásároltam a környező területeket is, így jutva el a mai 30 ha-os birtokig. – Mennyire volt eldöntött tény, hogy a szőlő, a bor vagy a szaporítóanyag lesz a későbbi gazdálkodás fő iránya? – Mikor az első telepítéseket elkezdtem, már akkor eldöntöttem, hogy elsősorban a szaporítóanyag előállításával kívánok foglalkozni. Az első törzsültetvényembe Biankát, cserszegi fűszerest, kövidinkát termesztettem. A Bianka esetében jókor léptem, mert akkor még ritkának számított, és senkinek nem jutott eszébe, hogy ebből szaporítóanyagot állítson elő. Nekem pedig nem az volt a szándékom, hogy bort készítsek belőle. Pár év alatt nagyon sikeres lett ez a fajta, és azóta több ezer hektárt ültettek a Biankából. – Hogyan tervezte az ágazatok egymás mellett élését és a gazdaság működését? – Tudatosan próbáltuk vertikálisan felépíteni a gazdaságot, hogy termelünk szőlőt és szőlő-szaporítóanyagot, valamint azt is, hogy a szőlőt nem adjuk el. Mivel sok fajtával próbálkozom, ezek nagy mennyiséget úgysem adnak, ezért inkább bort állítok elő, amit értékesíteni lehet. Ez a fajtai sokszínűség azt a lehetőséget is megteremtette, hogy különböző típusokkal kísérletezzek. A nagy pince kialakítása után kezdtünk el vendéglátással is foglalkozni. – Mondhatjuk, hogy a pince megvétele is új irányt jelentett? – A borászat területén mindenképpen. Mikor öcsém megvásárolta Ballószögön a nagy pince épületét, az helyet jelentett a borok és a vendégek számára is. Nagyon elhanyagolt állapotban volt, több évig tartott a felújítása, és 2008-tól tudtuk a mai funkciója szerint használni. A pincét ma is családi együttműködéssel üzemeltetjük. – Melyek voltak azok a borok, amelyek már értékesítésre is készültek? – A kövidinka és a cserszegi fűszeres voltak az első tételek. A Cserszegivel nagyon jól szerepeltem a kecskeméti borversenyen is, talán olyan jót azóta sem sikerült készítenem.
