Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)

198 és magas alkoholtartalmú. Ugyanakkor a piac a vízfehér, jellegtelen, 10-11 fokos alapbort keresi, amit aztán kedvére aromázhat. A spanyolok és olaszok pedig szinte korlátlanul képesek ilyet a piacra vinni. Ha a borban eleve adott egy alapillat, azt el kell fedni, és ez olyan további bonyodalmakat okoz, hogy inkább eltekintenek a megvásárlásától. – Akkor mi az, amivel megjelensz a piacon? – Egyik a cserszegi fűszeres, a másik az úgynevezett vegyes fehér. Mindegy, hogy Biankáról, zalagyöngyéről, generosáról, saszláról vagy kövidinkáról beszélünk, az nálam vegyes fehérként jelenik meg. – És vegyes fehérként értékesíthető? – Csak így értékesíthető. A világpiac ebben a kategóriában nem fajta szerint keres, a fehér asztali bort keresi. De van ellenpéldám is. Az egyik évben nagyon szép Biankát készítettem. Bianka néven be is palackoztuk, valamennyit el lehetett adni belőle, de való­jában lanyha volt iránta az érdeklődés. Ugyanakkor a Csizmazia Darab Józsefről, a fajta nemesítőjéről elnevezett versenyen aranyérmet nyertem ugyanezzel a borral svájci, német, szlovén és osztrák versenyzők mellett, akik szintén jó borokat készítenek a fajtából. – Nem gondoltál arra, hogy érdemes volna ezt az irányt fejleszteni? – A filozófiám mindvégig az volt, hogy a rendelkezésre álló fajtákból, a gazdák által eltelepített szőlőből, a talajadottságok és minden egyéb befolyásoló tényező figyelembevé­telével a lehető legjobb minőséget hozzam ki a szőlőből. Nem megyek el más területekre szőlőt vásárolni, mint teszi azt számos borásztársam. Engem mindig az érdekelt, hogy abból, ami a kezünk ügyében van, mit lehet kihozni, és hogyan lehet úgy bemutatni a fogyasztónak, hogy bizalmat szavazzon neki. Mi nem tudunk más borvidékekkel érdem­ben versenyezni például a terroirban, a talajadottságaink miatt. A könnyed, elegáns, reduktív technológiát követjük, igyekszünk megőrizni a gyümölcsben lévő illat- és zamatanyagokat. Mindezt próbáljuk bemutatni a fogyasztóknak, és hiszek benne, hogy sikeresek lehetünk. Van a fogyasztók között egy kör, amelyik az illatos fajtákat szereti. Ezért tartunk Irsai Olivért, cserszegi fűszerest és muskotályt is. Ez utóbbiból adjuk el a legnagyobb mennyiséget, folyóborként, Ausztria és Szlovákia felé. Külföldön is keresik az illatos borokat. Ha több lenne, többet is el tudnék adni. A száraz bort adó fajták közül van rajnai rizlingünk, kövidinkánk, generosánk és Biankánk. Csupa olyan fajta, amit a környékben termelnek. Személyes kedvencem a kövidinka. Szeretném újra visszahozni a fajta becsületét, mert nem lehet az véletlen, hogy az őseink már több száz éve foglalkoz­nak vele. Ezüstösen világos színű, könnyen fogyasztható, kedves bora van. A karaktere lágyabb, épp ezért keresik azok, akik nem bírják vagy nem kedvelik a nagyon savas boro­kat. Ugyanakkor elegáns, és hasonló élményt tud nyújtani főként nyári időben, mint a ma nagyon divatos rozé borok. Ha a világtrendeket megnézzük, a továbbra is nagy tömegben eladható francia fajták mellett a borkereskedők kezdik keresni a speciális helyi fajtákat. – Eszerint a kövidinka akár esélyes lehet az európai felfedezésre is? – Az erényei miatt akár esélyes is lehetne, de nyilvánvalóan csak óriási marketingkölt­séggel. És nem olyan meghatározóan fajtakarakteres bor, mint például egy furmint, ami valóban esélyes lehet az áttörésre. Vagy akár a hárslevelű. Azt gondolom, hogy ennek a könnyed vonalnak a képviselői lehetnek a hétköznapok kedvelt és tisztességes borai. Szépen beilleszthetők a gasztronómiába is. Lehet a kövidinka esetében is más felhasz­nálásban gondolkodni. Nagyanyáink például felfűzték a kövidinka fürtjeit, és még kará­csonykor is lehetett friss szőlőt enni, mert tartós volt, nem rothadt. Ismert eljárás volt az

Next

/
Oldalképek
Tartalom