Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
199 is, hogy szalmán kiterítették, megaszalták a fürtöket, és ebből a szőlőből készült tavasszal a szalmabor. A szlovákok a mai napig készítenek szalmabort. Márciusban préselik, és rendkívül drága, az aszú vagy a jégbor árával vetekszik. Nálunk sajnálatos módon már kiment a divatból. Vagy ott vannak a csehek, akik imádják a burcsákot, amit mi murciként ismerünk. Százezer hektoliter számra isszák az erjedő mustot. Az osztrákoknál, a heurigerekben is nagy divatja van a seprős újboroknak, amit a hazai borászok majomtejnek neveznek, de nálunk valamiért ez sem divat. Tudomásul kell vennünk, hogy a borok esetében is többféle változat létezik. A fiatalok megnyerésének szándékával hozták létre például az ízesített borokat, mint amilyen a Hugó. Számos ízvariációban, például bodzával készülnek, boralapanyagból. Az olaszok felfuttatták a proseccót, amellyel számtalan féle koktél készíthető, csak az Aperol Spritz -et említem. Ezek mind-mind azt a célt szolgál ják, hogy fogyjon a termék, és hogy új vásárlói rétegeket lehessen bekapcsolni úgy, hogy valamely termékből divatot csinálnak a marketinges szakemberek. – A megtermelt éves mennyiség hány százaléka kerül palackba a Damaxnál? – Csak nagyon kevés. Feldolgozunk 40-50-60 ezer mázsa szőlőt, ehhez képes mindösz sze 2-3 ezer db palackot adunk el, szinte csak itt helyben, egy nagyon szűk piacon. Nem vagyunk jelen az üzletláncok polcain sem. Nincs palackozó gépsorunk, kézzel palackozunk. Nagyobb tételhez nincs megfelelő méretű raktárunk, nincs kereskedői hálózatunk, nem is vagyunk a bővülésre felkészülve. Elsődlegesen a lédig borpiacon dolgozunk, és palackozóknak adunk el alapanyagot. Az értékesített boraink 80 százaléka exportra megy. – A kékfrankos és más kék szőlők aránya nincs akkora a területen, hogy megérné vörösboros technológiában is gondolkodni? – Természetesen érdemes volna, de a költsége 100 milliós nagyságrendű, és ezzel az összeggel aktuálisan nem rendelkezünk. – Akiktől felvásároltok, nem nyerhetők meg partnernek egy ilyen beruházáshoz? – Nem, mert mindenki folyamatosan nehézségekkel küszködik. Ha a kistermelő valamire áldoz, akkor lecseréli az öreg traktorát, de ehhez is meg kell várnia egy pályázati lehetőséget. Pályázhatnánk mi is, meg is tettük már több alkalommal. Most is pályázhatnánk, de jelenleg hiányzik az önerő. Nem mondtunk le a pályázati lehetőségekről, látunk benne fantáziát a későbbiekben is, de most nem tudunk lépni. – Hatalmas területen dolgoztok. Minden lehetséges munkafolyamatot gépesíteni kényszerültök? – Sajnos igen. Illetve nem tudom, hogy sajnos-e, mert az élő munkaerővel mindig sokszoros a probléma, mint a gépekkel. Napszámost nagyon nehéz kapni, az órabérek magasak. A cégnél bejelentett emberekkel dolgozunk, akiket igyekszem nagyon megbecsülni, mert a szakértelmük nagyon sokrétű. Értenek a szőlőmunkákhoz, a traktorhoz, a feldolgozógépekhez, ráadásul átlátják a teljes folyamatot. Mellettem dolgozik a fiam már 12 éve, rajta kívül még két olyan emberem van, akik régóta a cég alkalmazottjai, és értik a szakmát. A szüret a csúcsidőszak, arra az időre veszünk fel megfelelő számú alkalmi munkavállalót. Vagy annyit, amennyit találunk a feladatra. Ők többnyire betanított munkások, néha inkább segédmunkások. – Létezik olyan kiemelkedő terület vagy dűlő, amelyről mégis kézzel szüreteltek? – Van ilyen, de kézi szüretet csak a saját szőlőmnél alkalmazunk. A kézzel szedett, kisebb tételeket külön is dolgozzuk fel. Nem készül belőlük sok, és igyekszem a legegyszerűbb, ugyanakkor a legmodernebb technológiát alkalmazni, hogy a frissességet és a
