Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
197 – Akkor is olcsó árkategóriás termékekkel lennétek jelen a piacon, ha például lemondanátok a felvásárlásról, és csak magas minőségű, saját alapanyagból készítenétek prémium kategóriás borokat? – A jelenlegi árakat és a nyereségességet tekintve, kicsiben nem érdemes foglalkozni vele, mert még a rezsiköltségek kitermelhetősége is kérdéses. Mivel a saját szőlőm is ezen a területen van, az ottani szőlősgazdák, a szomszédaim, úgy tekintenek rám, mint egyfajta mentsvárra. Mindenki tőlem várja a megoldást és a csodát, tehát egyfajta kényszer is, hogy átvegyem és feldolgozzam a termésüket. Ha nem tenném, el kéne szállítaniuk a termést akár száz kilométerre is, és közel sem biztos, hogy el is tudnák adni. A gazdák többségének nincsenek szállítóeszközei, nincs traktoruk, pótkocsijuk. Én próbálok az átvétellel közvetlenül segíteni nekik, de úgy, hogy ez nem karitatív tevékenység, üzleti alapon kell történnie. Hogy a termelőknek is megérje, csak nagyon alacsony jövedelmezőséggel számolhatok. – A fajtaszerkezet megfelelő a területen? – Fontos, hogy mi nem kézműves borászat vagyunk. Nem járható, hogy kicsi látványpincével, nagy minőségű borokat előállítva, nemzetközi oklevelek elnyerésére rendezkedjünk be. Itt a fajtaösszetétel szempontjából is meghatároz bennünket, hogy milyen piacon dolgozhatunk. Amíg megvoltak az úgynevezett tájkörzetek, pontosan tudtam, hogy ha pezsgőalapanyagra van szükségem, megyek sárfehérért Izsákra, ha pozsonyi fehéret keresek, akkor Csengőd, ha kadarkát, akkor Kiskőrös, ha ezerjót, akkor Soltvadkert, ha kövidinkát, akkor Kiskunmajsa az úti cél. Korábban voltak a területen markánsan megkülönböztethető arculatok, ez a szőlőrekonstrukciók során jórészt felszámolódott. A korábban említett fajták helyére jött a zalagyöngye, később a Bianka, amelyek szép lassan leváltották a korábbi öreg telepítésű szőlőket. Az új fajták a nagyobb hozam ígérete mellett a korábbinál jóval biztonságosabb termelést is lehetővé tettek. Ezek rezisztens fajták, amelyek a korábbiaknál kevesebb munkaráfordítással termelhetők. A fajtaváltással viszont átrendeződött a Kunsági borvidék arculata. A legnagyobb mennyiségben Biankát telepítettek, mellette a cserszegi fűszeres és a kékfrankos a legtömegesebb fajta. A korábban említett kis tájkörzetek elveszítették az arculatukat, mert gyakorlatilag minden egyes körzetben, egymástól akár komoly távolságokra is, ugyanezeket a fajtákat telepítették. Uniformizálódtunk, és ezáltal az árak is közel egyformák a borvidék egész területén. Nehéz olyan specialitást megnevezni, ami miatt éppen minket keres a vevő. Próbálom ezt tudatosítani a hegyközségi tagokban is, amikor panaszkodnak az alacsony árak miatt, hogy én nem tudok a piacon árat diktálni. Kényszerűségből árkövető vagyok, mert ugyanazt kínálom, mint a borvidék többi borászata. Nincs egyedi termékünk, specialitásunk. Önálló arculatot kellene építeni, de egyelőre még hiányzik a közös gondolkodás és akarat. Az erősen ösztönzött és csak kevéssé szabályozott telepítéspolitika következtében az említett fajtákból túltermelés van, nem is beszélve arról, hogy a Biankából készült boroknál egyre-másra jelentkeztek a problémák. – Milyen problémákra gondolsz? – A Biankát olyan mennyiségben telepítették, hogy kicsi az időalap a megtermelt mennyiséget időben átvenni és feldolgozni. Ha elkezdjük a szüretet 17-es cukorfokkal, a hatalmas tömeg és a behatárolt feldolgozókapacitások miatt a szüret végén a must már 20-22 fokos, azaz túlérett, a fajtajelleg nagyon erőteljessé válik benne, a bor lelágyul, és 13-14 fok lesz az alkoholtartalma, amire nincs igény és kereslet. Ezért a Biankát zömmel mustnak dolgozom fel. Fojtott mustot készítek belőle, a palackozók ezzel készítik a félédes bort, amely még mindig az eladott borok mintegy 90 százaléka Magyarországon. Száraz bort csak egy szűk réteg fogyaszt nálunk. A túlérett Bianka bora sárgás, erősen aromás,
