Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
179 – A palackozást is a szűk család végzi? – Igen. A 15 hektár szőlőből durván 1000 hektoliter bort állítunk elő, ennek egy része kimérős, lédig borként kerül értékesítésre, a másik részét palackozzuk. – Jelen vannak-e boraikkal a hipermarketekben, és törekszenek-e rá? Ha nem, milyen csatornákon lehet hozzájutni a boraikhoz? – Kis családi pinceként, a méreteink miatt, nincs esélyünk bekerülni az áruházlán cok kínálatába. Többnyire a személyes értékesítést preferáljuk, ami egészen jól működött a válság kitöréséig. Borozókba, kocsmákba, éttermekbe szállítottunk, meg hát a kisebb boltokba, vinotékákba. Járunk a Tiszántúlra, Békéscsabára, Pécsre, gyakorlatilag lefedjük az országot, és ha kell, futárral is tudunk bort küldeni a megrendelőinknek, és itt helyben rendszeresen tartunk borkóstolókat. Gondolkodtam egy webshopon is, de eltántorított, hogy úgy gondolom: a bor nem való a futárral való értékesítésre. Annál jóval személyesebb, valójában bizalmi termék. A fogyasztó szereti látni, hogy kitől vásárol, még ha mindössze egyszer találkozik is vele. És ez lassan minden élelmiszerre igaz lesz. – Látom az oklevelekből, hogy borversenyeken és fesztiválokon viszont elég gyakran jelen vannak. Kell ez a marketingbefektetés ahhoz, hogy a meglévő hálózatukban értékesíteni tudjanak, vagy inkább a szakmai visszaigazolást keresik arra, hogy jó úton járnak? – Inkább a szakmai kontroll igénye az oka. Ha az ember csak a saját borait kóstolgatja, egy idő után a rossz bor is jó bornak tűnik, mert megszokja. Járok tehát borversenyekre a borainkkal is, meg bírálni is, bízva az egyre szélesebb látókör kialakulásában. És az ismertség sem lényegtelen. Szeretem, ha jók a visszaigazolásaink a borokról. Másodharmadrangú terméket nem szeretek, és nem is szeretnék gyártani. Alapvető elvárásom a borainkkal szemben is, hogy jók legyenek, és lehetőség szerint mások is jó véleménnyel legyenek róluk. A borversenyekre szívesen járok, fesztiválokra már kevésbé. Bő tíz éve kezdtem el intenzíven fesztiválozni, a hétvégeken. Hétfőtől péntekig elfoglaltak az otthoni teendők. Amikor megházasodtam és megszülettek a gyermekeim – Máté 8 éves, Dávid 6 –, könnyedén lemondtam erről az életmódról. Itthon továbbra is szívesen tartok borkóstolót, szeretem is nagyon, de hogy április végétől karácsonyig, minden hétvégémet a családomtól távol töltsem, már nem akartam vállalni. Lehet, hogy jóval többet el tudnék adni, mint a fesztiválok kihagyásával, de húztam egy vonalat, és inkább lemondtam róla. Van néhány fesztivál, ahol időnként még megjelenek, főként, ha ismerős a rendező, de a rendszeresség megszűnt. – Ismerek borászokat, ahol a fesztiváli részvétel kifejezetten a feleségek feladata. Ez önöknél nem merült fel? – Még túl kicsik a gyerekek. A feleségem végzettségét tekintve szülésznő. Még nem ment vissza dolgozni. Amikor itthon tartunk borkóstolót, sokat segít nekem. Ha a családi munkamegosztást nézzük, édesapám területe a szőlő, édesanyámé az adminisztráció, az enyém a borászat és a pince, a feleségem pedig egyre jobban bekapcsolódik a feladatokba, ahogy nőnek a gyerekek. A borkóstolók mellett szerepet vállal a frissen nyílt borkimérésünk üzemeltetésében is. – Kalocsa egyedüli hely, ahol termelői borkimérést üzemeltetnek, vagy más településeken is ott vannak? – Van itt a városban egy palackozott italokat árusító boltunk, de a kalocsaihoz hasonló üzletünk nincs másik. Először nagyobb városokban, Szegedben és Kecskemétben gondol-
