Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
178 – Milyen változtatásokat terveznek a következő évekre? – Ahogyan most szőlőt termelünk, szerintem nem fog működni 10 év múlva. Vagy nem tudjuk megvenni a növényvédő szert, mert olyan drága lesz, esetleg kivonják a forgalomból, vagy egyszerűen nem engedik alkalmazni. Olyan nyomás érkezik a szőlőművelésre a zöld lobbi felől, amit nehezen lesz képes elviselni az ágazat. Elkezdtem tájékozódni a továbblépés irányairól. Ma már vannak ígéretes nemesítések, olyan hibrid fajták és fajtajelöltek, amelyeknek a génállományában 1-2 százalék a rezisztens amerikai vadfajta, és szelektálva vannak peronoszpórára, lisztharmatra és botritiszre. A génállomány 98 százaléka viszont rajnai rizling, cabernet sauvignon, merlot, vagy bármilyen más európai szőlőfajta. Fontos, hogy adjon termésbiztonságot, gazdaságosan termeszthető legyen és magas élvezeti értékű legyen a bora. Biankát nem akarok telepíteni, a borát nem tartom palackba valónak. Biztosan lehet a jelenleginél jobb bort is előállítani belőle, de ezzel foglalkozzanak azok, akiknek sok Bianka szőlőjük van. Én elindultam az előbb felvázolt irányba, és kóstolva az új fajták borát, azt gondolom, ez lehet a hosszú távú megoldás. Ha borként akarom értékesíteni, palackba tölthető minőségű bort ad, ha szőlőként, akkor is gazdaságosan megtermelhető a szőlő. – Az idén minden borukat tudták értékesíteni? – A kis családi pincéket fokozottan sújtotta a járvány. A boraink nagy része borozókba, éttermekbe, kocsmákba kerül, amelyek most huzamosabb ideje zárva vannak. Itthon állnak a pincében a boraink. – A kövidinka, amit még a 80-as években is kocsisborként tartottak számon, visszanyerte a rangját? – Nemegyszer előfordult, hogy ha borért jött valaki hozzánk, kövidinkát kért, mond ván, hogy az a világ legjobb bora. Jó visszajelzés ez a termelőnek, de az kell hozzá, hogy a fogyasztó megkóstolja egyszer a kövidinka borát. A polcról kicsit talán nehezebben fogja levenni előismeretek nélkül, de jó úton járunk, és jóval előrébb tartunk, mint 10 évvel ezelőtt. Meg tudjuk mutatni, hogy a kövidinka észszerű termésmennyiség mellett, jó technológiával nagyon korrekt, finom, sőt akár kuriózumként is felfogható bort tud produkálni. Sok munka lesz még teljesen elfogadottá tenni, de azért vagyunk, hogy az előítéleteket megváltoztassuk. – Mikor döntöttek úgy, hogy palackozni is fogják a boraikat, és főleg, miért? Soltvadkerten a termelők zöme ma is lédig borként vagy szőlőként értékesíti a termését. – 2000 környékén tértünk át a palackozásra. Volt egy vásárlói igény, ami kikényszerí tette ezt. 2004-től épült ki a palackos üzletágunk. Nálunk ugyanabból a tartályból töltjük meg a 0,75 literes üveget, mint a kétliteres és az ötliteres kiszerelést. Jobban örülök annak, ha valaki rendszeresen visszatér a maga 20 literes tartályával, és úgy viszi el a bort, mintha nekem kell 100 forint körüli árért megvásárolni az orosházi vagy a szlovák palackot, amit aztán a szemétben látunk viszont. Próbálok odafigyelni arra, hogy minél kevesebb szemetet termeljünk. Nemrégiben nyitottunk egy borkimérést Kalocsán. Az elmúlt egy év kényszerített bennünket, hogy lépjünk valamerre. Öt darab 200 literes tartály van benne. Arra próbáljuk szoktatni a vásárlóinkat, hogy a saját edényeiket használják, az jó mindenkinek. Az árainkkal nehéz versenyezni, mert így nincs palackozási költség, a bor minősége viszont garantáltan ugyanaz, mint a palackokban. Itthon, Vadkerten a rendszeres fogyasztóink már rájöttek a módszer előnyeire. Ebben látok hosszabb távon is lehetőséget, kis családi pinceként, ugyanakkor tudom, hogy egy bizonyos méret fölött mindez kivitelezhetetlen.
