Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
177 valószínűleg nem elég. Köztem és apukám között is vannak súrlódások. Aki azt állítja, hogy egy családi vállalkozásban nincsenek ilyenek, nem mond igazat. Más a viszonya a szüleivel annak, aki hetente egyszer vagy kétszer ellátogat hozzájuk. Ehhez képest mi hétfőtől szombatig napi 10-12 órákat töltünk együtt, könnyebben előfordulnak köztünk nézetkülönbségek. De eddig még mindig tudtuk kezelni őket. A viták pedig az esetek többségében előrevisznek. – A fajtaszerkezet mennyire alakult át azt követően, hogy beszállt a vállalkozásba? Említette, hogy vannak még beültetetlen területeik. Vannak-e telepítésre szánt fajtái? – Valamelyikünk mindig kint van a területen. Valószínűleg ez az oka, hogy ezer szállal kötődöm a régi fajtáinkhoz, az ezerjóhoz, a kövidinkához, a pozsonyi fehérhez. A pozsonyi fehéret úgy hoztuk vissza a termesztésbe, hogy nagyapám következetesen dicsérte, milyen jó bora volt régen annak a pozsonyinak. Felkeltette az érdeklődésemet, és 2010 környékén elkezdtem utánajárni a fajtának. Még találtam egy-két hektárnyi szaporítóanyagot itt a Kunságban, és 2013-ban ültettünk egy fél hektár pozsonyi fehéret, amit azóta sem bántam meg. A birtokunk jelentős részét a régi, fehérbort adó fajták, az ezerjó, a kövidinka és a pozsonyi fehér adják. Volt egy időszak, amikor nyitottunk az európai fajták felé, így kiegészítésként termelünk rajnai rizlinget, Irsai Olivért és cserszegi fűszerest is. Büszke vagyok arra, hogy ma már fel tudom kínálni a teljes sort egy borkóstolón: pozsonyi fehér, Irsai Olivér, cserszegi fűszeres. Generosa nincs, éppen a pozsonyi fehér váltja ki, amelynek diszkrétebb az illata, és nagyon szép zamat jellemzi. Inkább visszafelé nyúltam, így mutattam újat. Szeretek ugyan elöl járni, de nem ülök fel minden hullámra, makacs sváb vagyok. – A 15 hektár termése mellett még vásárolnak fel szőlőt más termelőktől? – Előfordul. Ha tavasszal beüt egy komolyabb fagykár, elsősorban kék szőlőből kény szerülünk felvásárolni, mert kell a rozéhoz is, a vörösborokhoz is. Ha valamiből esetleg hiányunk van, előfordul, hogy fehér szőlőt is vásárolunk, leginkább Irsai Olivért. – Milyen kékszőlő-fajtákkal foglalkoznak? – Egyelőre kékfrankossal és zweigelttel. Világfajtákat, cabernet-t, pinot noirt egyelőre nem tartunk. Más kérdés, hogy meddig leszünk képesek az elveinkhez tartani magunkat. Kadarkánk azért nincs, mert édesapám tapasztalatai szerint nehezen termelhető fajta, nagyon érzékeny. 10 évből kettőben van esély a várakozásoknak megfelelő minőséget elérni a kadarkával. Négy-öt másik évben esetleg átlagos eredménye lesz, de a maradék három év biztos bukás. Marad a kékfrankos és a zweigelt. Ezekből készítünk rozét is és vörösbort is. – Maguk metszenek minden esetben, vagy van segítségük? – Szerencsénk van. Vannak igazi, tanyán élő csábori parasztemberek, 3-4 fő, akikkel évekre visszanyúló kapcsolatunk van. Ők segítenek a metszésben, de ugyanígy eljárnak kötözni, kacsozni, csonkázni, a különféle zöldmunkákra is. Elég sok munkafolyamatot végzünk kézi erővel, még szüretelünk is. Tavaly 50-50 százalék volt a kézi és a gépi szüret aránya. Az egész termést már nem tudnánk kézzel leszedni, ez az 5-6 ember, akit szüretben foglalkoztatni tudunk, nem tudja a szükséges mennyiséget leszüretelni kézzel, az optimális időpontban. Az anyagiak sem elhanyagolhatók: egyharmad költség géppel leszedni bizonyos fajtákat. Van, ahol csak fele, de azt is érdemes megfontolni. De ha bizonyos fajtáknál ragaszkodni akarunk a kézi szürethez, még vannak mozgósítható embereink.
