Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
174 – Megtörtént az áttörés, és 2007-ben önt választotta a szakma az év bortermelőjének. Varázsütésre megváltozott a borvidék megítélése? – Segített, de megújulni mindig szükséges. Nagyon sokan, akik szintén elnyerték az Év bortermelője címet, nem tudtak belőle annyit profitálni, mint amekkora lehetőséget a cím kínált. Az én esetemben sem volt egyszerű a helyzet. Én voltam az első Év borásza az Alföldről, és ez többeknek szemet szúrt. Már a 2000-es évek elején rájöttem, hogy nekünk leginkább a fiatal korosztály ízlését kell megcéloznunk. Az idősebbekben olyan erős az előítélet az alföldi borokkal szemben, hogy szinte esélytelen az áttörés. Így aztán rengeteg borkóstolót tartottunk egyetemi klubokban, mert a fiatalokból teljesen hiányzott az előítélet. Jó iránynak tűnt, számtalan visszajelzést kaptunk arról például, hogy a fiatalok meggyőzték a szüleiket is, és aki már hajlandó volt legalább megkóstolni a borainkat, azt nem volt nehéz meggyőzni. Nagyon sok pozitív történetről van tudomásunk, de kétségtelen, hogy egy jó adag szerencse is kellett ahhoz, hogy a mai pozícióba jusson a borászatunk. Az akkori fiatalok ma a legaktívabb borfogyasztó közönség. – Ön aktuálisan a Borakadémia egyik alelnöke, és több alföldi borász, például Szentpéteri Attila, Font Gábor, Gálné Dignisz Éva, Varga Árpád, vagy a bátyja, Frittmann István is tagja a testületnek. Ez is az Alföld szakmai rehabilitálásának része? – Az utánam érkezőknek már könnyebb volt. A fiatal borászaink igen jól képzettek, és ott tudnak lenni a különféle versenyeken zsűritagként is. Nem lehet már minket nem komolyan venni. – Számos új jelenség van a szőlészetben és borászatban. Mit gondol a kén vagy adalékanyagok nélküli borkészítés divatjáról, vagy a vegyszer nélküli szőlőtermesztésről? – Szőlőt megtermelni vegyszer nélkül, vagy minimális vegyszerrel, az lehetséges. Hogy a bort kén nélkül elő lehet-e állítani? Nem tartom valószínűnek. Jó ivású bort kén nélkül – itt már kétségeim vannak. Ma már olyan alacsony kénszinttel dolgoznak a zárt technológiát használó borászatok, hogy elképzelhetetlen a kéntartalom miatti fejfájás, amire előszeretettel hivatkoznak. A vegyszerek korlátozása és a környezet kímélése elsődleges kérdés. De azt, hogy különféle élesztőket használunk a boraink erjesztéséhez, nagyon is helyénvalónak és természetesnek tartom. Talajtakaró növényzetet tartunk a szőlőben, nem tárcsázunk, szerves trágyát juttatunk ki a területre, ott hagyjuk a venyigét a sorok között, visszadolgozzuk a talajba, és ott szépen lebomlik. Híve vagyok annak, hogy egyre kíméletesebb eljárásokra van és lesz szükség a mi szakmánkban is, mert a természetet nem lehet büntetlenül kizsigerelni. Nálunk, akik integrálunk is, elvárás, hogy a partnereinknek benne kell lenniük az agrár környezetgazdálkodás rendszerében. Nekünk Japánba is ki kell küldeni a bort, és ha valahol ezt szigorúan veszik, hát ott biztosan. – Ma már elvileg mindent gépesíteni lehet a szőlészetben és borászatban. Vagy változatlanul kell a kézi erő? – Nem lehet mindent gépesíteni. Nálunk már 25 évvel ezelőtt sem volt helyi munkaerő a szőlőben. Erdélyből érkező emberekkel dolgozunk hosszú évek óta. Egy részük betanított, más részüket az adott évben kell betanítani a feladatra. Maradnak egy ideig, majd cserélődnek, mert a régiek továbbállnak Olaszország vagy Spanyolország szőlőterületei felé. A helyi munkaerőt részben elszívja a műanyagipar, másrészt nem csak nálunk, mindenhol jellemző, hogy a kertészeti kultúrák küzdenek a munkaerőhiánnyal. A pincében még nincs külföldi munkaerő, de a szőlőben megkerülhetetlen. Nem is tudom, mit fogunk tenni, ha ez egyszer megszűnik. A szőlőben gépesítettünk mindent, amennyire lehetett.
