Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - ***: Borászok a Duna borrégióból (Interjú Font Gáborral, Frittmann Jánossal, Galántai Norberttel, Lantos Szabolccsal, Szentpéteri Attilával, Dabasi Gáborral, Hetényi Józseffel, Kökény Benővel, ifj. Kökény Benővel, Gálné Dignisz Évával, ifj. Gál Csabával, Gonda Jánossal, Koch Csabával, Koch Pálmával és Kovács Róberttel - az interjúkat készítette Bárdos Ferenc és Kriskó János)
175 – A prémium kategóriás borai alapanyagánál nem probléma, hogy kombájn szüretel? – A mai szőlőkombájnok már kíméletesen rázzák le a szőlőt. Némelyik kombájn pedig már szebb munkát végez, mintha kézzel szüreteltünk volna. Amelyik bogyóz is közben, onnan úgy jön be a szőlő, mint a gurulós málna. A szüretnél kulcskérdés a gyorsaság. Nekünk van egy óriási szerencsénk: a város egy szőlőliget közepén fekszik, háromezer hektár szőlő veszi körbe. A legtávolabbi dűlő sincs messzebb, mint 10 kilométer, de számos területünk itt van, egy 2-3000 méteres sugarú körön belül. – Gondolkodik-e fajtaváltásban? – Néhány olyan fajta a régiek közül, amelyek már bizonyítottak, újra fókuszba kerül het. Az ezerjó és a kadarka nagyon jól bírja az aszályt például. Az ezerjónak remek a savképző képessége. Korábban szelektáltunk ki néhány fajtát, most nem látok olyat, amitől meg kéne szabadulni. – Családi vállalkozás az önöké, amely ugyanúgy nem nélkülözheti az eredményes marketinget, mint a jóval nagyobb cégek. Van jó marketingesük? – A lányom foglalkozott korábban a marketinggel, aki nemrég szült, egyéves az unokám. A fiamra hárult ez is. Van egy külső segítsége, de főállású marketingesünk nincs. A lányom még egy évig biztosan otthon marad a kicsivel. Korábban én és a feleségem intéztük a marketingügyeket. Próbálom ugyan háttérbe vonni magamat, de nem megy könnyen, a cég arca mégiscsak én vagyok, fontos, hogy jelen is legyek a vállalkozás életében, marketingcélú eseményeken is. Nagyon jó marketingeseményeink voltak a különféle fesztiválok, rendezvények, meg az itteni vendéglátás. Ezek a járvány kitörése óta mind eltűntek, ezért kellett most segítséget fogadnunk, hogy pótolni tudjuk a kiesést. – A vendéglátás teljesen ellehetetlenült az elmúlt évben? – Csaknem teljesen. Nem küldtük el azt a három embert, akiket ezen a területen fog lalkoztatunk. Amikor a lányom gyesre ment, egyből két embert vettem fel a helyére, mert egy alkalmazottól nem várhatom el azt a teljesítményt, amit elvárok egy családtagtól. A lányom igazán kiemelkedő munkaerő volt, a párja többször szóvá is tette, hogy túl sokat vállal. Most ő nincs, de hát el is tűnt a vendéglátás. – Mire terjed ki a vendéglátás önöknél? – Szállás is van nálunk, hat szoba. Konyhánk nincs, külsős vendéglátóhelyekkel van szerződésünk. 52 főt tudunk egy időben leültetni. Most azt is át kell gondolnunk, hogy az újranyitást követően le lehet-e ültetni a vendéget, ki lehet-e szolgálni helyben, milyen távolságban kell elhelyeznünk őket. Kiürült egy régi raktárunk, terveztük, hogy bővíteni fogjuk a vendéglátó kapacitást, de az elmúlt évben, érthető okokból, nem foglalkoztunk ezzel. – Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Kunsági borvidék ma újra tényező lett. Milyen jövőt lát a borvidék előtt? Kerülhet-e előrébb a borvidékek rangsorában? – Meggyőződésem, hogy igen, elsősorban a családi vállalkozások által. A nagy cégek betöltik azt a szerepet, hogy levezessék a borpiaci feszültséget azáltal, hogy eladják a nagy mennyiségű, itt megtermelt bort. Családi vállalkozásból egyre több van a borvidéken, és úgy látom, nem igazán estek vissza, tartják magukat és a pozícióikat. Még ebben a helyzetben is megtalálták a fogyasztóikat. Az adottságaink kiválóak, a fiatal borászgeneráció agilis, ért a feladatához, szakértő módon tevékenykedik. Komoly beruházások történtek az utóbbi években a családi vállalkozások terén. Meggyőződésem, hogy a mások gyengesége nem a mi erősségünk, de ha erősek vagyunk, azt ki lehet használni. Köszönöm a beszélgetést!
