Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Kovács Róbert: Élet a hajósi pincefaluban
158 konfliktusok után, amelyek az idetelepített, más kultúrához szokott felvidékiek, valamint az őslakos svábok között alakultak ki, szép lassan ráébredtek az itt élők, hogy előretekintve, a múlt sérelmeit félretéve a közös jövőért kell dolgozni. Hajós is, mint az ország településeinek nagy része, a hatvanas évektől számítva mind jobban gazdagodva, gyarapodva kialakította új arculatát. Napjaink legnagyobb problémája az értelmiségi fiatalok Hajóson tartása. Csak az elmúlt tíz évben 300-400 fővel csökkent a település lakossága. Napjainkban a városban háromezer lakos él. A Duna régi medre, az úgynevezett Vajas árterületének kiemelkedésén, a községtől keletre húzódó föld alatti törésvonal egy agyagos dombvonulatot alakított ki, elválasztva egymástól két talajtípust: a löszt, amely alkalmas a szőlő- és gyümölcstermesztésre, és a kötöttebb talajt, amin főként takarmánynövényt termesztenek a helybeliek. Hajós község neve elválaszthatatlanul összefonódott a pincékkel, a javarészt fehérre meszelt falu, apró házakkal, amelyek a településtől másfél kilométerre emelkednek a löszhátakon. Hajós – Pincefalu A löszhátra épített pincefalu a falutól 2 kilométerre található, s Hajós legismertebb és egyben leglátogatottabb része. A szorosan egymás mellett sorakozó, mintegy 1200 fehérre meszelt présház a népi építészet remeke. Az egymáshoz bújó, jellegzetes épületek Európa legnagyobb összefüggő pincefaluját alkotják. Mesélik Hajóson, hogy valamikor több pince volt, mint ahány ház. Sokan két pincét építettek, egyet a bor, egyet a burgonya és egyéb termények tárolására. A borospince volt a helyi ember éléskamrája. Tároltak a hűvös pincében bort, burgonyát, almát, és savanyítottak ott borecettel paprikát is. A szüretelő fahordók almatárolás célját szolgálták, mégpedig úgy, hogy kibélelték a hordó alját szalmával, majd rakni kezdték az almát úgy, hogy minden sor közé szalmát tettek. Ezzel a tárolási móddal sokkal tovább lehetett a gyümölcsöt tárolni, kevesebb volt a rothadás, hiszen a hordó alján lévő alma is szellőzött. Aki először járja a pincefalu utcáit, úgy érezheti, mintha egy kihalt településen járna. Javarészt bezárt ajtók, bezsaluzott ablakok fogadják. Ha az idelátogató vendég tudja, mikor kell a pincefalut meglátogatni, akkor egész más benyomásokat szerezhet, hiszen ha szüretkor, vagy nyáron, vagy hétvégén jön, akkor találkozhat turistával, hajósiakkal, akik teszik a dolgukat. Láthat baráti társaságot, kártyázókat, váró-invitáló gazdákat. Olyan pince előtt pedig gyakran vezethet az útja, amelyik a vidámságtól hangos. A hajósi pincefalu históriája a távoli múltban kezdődik. A fennmaradt írásos dokumentumok szerint Csáky Imre bíboros egy 1728. április 10-én kelt szerződésbe foglalta azokat a kötelmeket, amelyek a letelepülő svábok szőlőtelepítéssel kapcsolatos feladatairól és ebből eredő jogaikról szólnak. Valószínű, hogy az érsek kívánságára újratelepítették a török dúlás előtti szőlőskerteket. Az első ültetvények a mai Hild és Szentgyörgy települések környékén voltak. Hilden a mai napig találhatók földbe vájt barlangok, melyek eredete ismeretlen, egyes
