Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Kontor Enikő, Csávás-Ruzicska Tünde, Szabó Ádám Csaba kerámiái
206 hogy más számára ne legyek unalmas, hanem hogy a magam elvárásainak is megfeleljek. Amikor már nagyon elkényelmesedem, mindig kialakul bennem egy belső feszültség, amely továbblépésre késztet. Keresem a lehetőségeket, de nincsenek direkt terveim. – Ősszel kurzust fogsz vezetni a Nemzetközi Kerámia Stúdióban, nemzetközi csapatnak. Ez az alkalom lehet olyan katalizátor, ami megjelenik majd a munkáidban is? – Igen, ez erősen motivál. Bár érdekesebb lenne, ha itt készülnének a nyers tárgyak is, például, hogy megtaníthassam az én felületképző módszereimet is, illetve ízelítőt adhassak a formavilágomból. A résztvevők most a kurzus rövidsége miatt, csak magas tüzű égetésre hozzák az otthon elkészült munkáikat. Azért szerencsére az égetés menetéről így is bőven lesz mit tanítani nekik. Amióta elérhető a program a stúdió honlapján, meg a közösségi oldalon, azóta nagyon sokan nézik az én személyes alkotói profilomat is. Nyilván lesz, akinek tetszeni fognak a munkáim, és persze fordítva is történhet. Mindenképpen nagy ugródeszka, ami számomra komoly vállalás lesz. – A rendszeres tanítás nem szerepel az ambícióidban? – Már többször kerestek a Kisképzőből is, Debrecenből is, és utoljára a Kecskeméti Ifjúsági Otthonból is, hogy menjek el tanítani. Szeretek emberekkel foglalkozni, keresem is a társaságukat, de nekem a tanítás túl kötött feladat lenne. Főleg például egy középiskolában. Mindenesetre nagyon kerülget a lehetőség, elképzelhető, hogy előbb-utóbb belevágok, és kipróbálom. Talán majd, ha el tudom engedni ezt a furcsa, görcsös szabadságvágyat, ami most tobzódik bennem. Az interjúkat Kriskó János készítette
