Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Kontor Enikő, Csávás-Ruzicska Tünde, Szabó Ádám Csaba kerámiái
205 – A legtöbb helyen a fatüzes tárgyaimmal vagyok jelen. Egyetlenegy helyre, a PaUZa nevű boltba viszek elektromos kemencében égetett tárgyakat is. Azok kissé visszafogottabbak, fehéres árnyalatúak, illeszkednek és alkalmazkodnak a bolt kínálatához. Kapok tőlük instrukciókat, amelyeket hol megfogadok, hol nem. Nagyon akarták, hogy legyen hozzám köthetően 3-4 tárgytípus, amelyekből elkészítek 50-50 darabot. A bolt logikájából ez egyenesen következett volna. Ez esetben például a webshop számára nem kellene minden egyes tárgyat külön-külön lefotózni. Velem elég gyakran előfordul, hogy egy tárgy csak egyetlen darabban készül el. Érdekes, hogy a vevők viszont megbarátkoztak ezzel a hozzáállással. Már nem kizárólagos igényük, hogy egy szett minden darabja hasonlítson egymáshoz, lehet egy négydarabos készlet minden tagja eltérő karakterű is. Azt látom, hogy egyre inkább élvezik az emberek a válogatás örömét. – Zavar-e, ha a tárgyaid kissé szabálytalanra sikerülnek, ha nem emlékeztetnek valamiféle etalonra? – Törekszem rá, hogy szabályosak legyenek, de bizonyos kereteken belül el tudom fogadni az esetlegességüket is. Ezért nagyon érdekes nálam a fatűz, és ebben például eléggé különbözöm Ádámtól is és Tündétől is. Nekik gyakran már eleve szabálytalanok a formáik, de mégis „kerek egészek”. A fatűz és annak véletlenszerűsége pedig nagyon illik, passzol ehhez, jól működik a kettő együtt. Nekem ezt az egészet meg kellett szelídíteni. És meg kellett tanulnom, hogy az én tárgyaimon, amelyek alapvetően az alapformákból építkeznek, hogyan mutat az esetlegesség, ami a fatűzben kódoltan benne van. Dolgoztam rajta évekig, hogy hogyan tudom ezt kiküszöbölni, illetve ha adódik valami esetlegesség, az esztétikailag jól jöjjön ki. Nagyon át szoktam gondolni, hogy mit is akarok elérni. Észnél kell lennem, hogy a hangsúlyosan megdolgozott felülettel együtt már ne legyen túl sok a hatáselem. Arra is ügyelnem kell másik oldalról, hogy túlontúl kevés sem lehet, mert néha az égetés visszafogottabbra sikerül, kevesebb hamu szóródik, gyengébb a redukció. Éppen ezért én nagyjából négyszer annyi ideig mázazok, mint ahogy általában szokás. Itt a stúdióban is gyakran megmosolyognak emiatt. – Értelmes dolog-e összefüggést vagy hasonlóságot keresni hármótok munkái között? – Valójában nem lehet a tárgyainkat összehasonlítani, annyira eltérőek a formák, az anyagok, a mázak. De ha például Ádámmal együtt pakoljuk ki a tárgyainkat, azok nagyon szépen működnek együtt, finoman reagálnak egymásra. Emiatt eddig mindig nagy sikerrel tudtuk megrendezni a közös házi kiállításainkat és vásárainkat. Ádám tárgyai organikusak, oldottabb körvonalúak, az én tárgyaim kissé feszesek, emiatt olyan szép az összhatás, ami jelen esetben a kontrasztra épül. – Tervezed-e, hogy a közeljövőben valami újba, szokatlanba, kipróbálatlanba kezdesz? – Ez majd alakul. Nem vagyok tervezőalkat, megtörténik majd, amikor meg kell történnie. Törekszem rá, hogy fejlődjek, hogy változzak. Nem csak azért,
