Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Kontor Enikő, Csávás-Ruzicska Tünde, Szabó Ádám Csaba kerámiái
200 fémpecsétem van, amit bőrkemény állapotban kellene belenyomni az agyagba. Képtelen vagyok figyelni erre. Mindig akkor jut eszembe, amikor az már kiszáradt. Tisztában vagyok azzal, hogy változtatni kellene ezen, de munka közben hajlamos vagyok teljesen megfeledkezni róla. Meg, ahogy már mondtam, egy kicsit abban is bízom, hogy felismerhetőek a tárgyaim. – Volt a MOME-n meghatározó mestered? – Minket Ruzicska Tündével ugyanazok a mesterek tanítottak, mivel csoporttársak voltunk. Néma Júlia, Kádasi Éva, Fusz György, Kemény Péter, Máder Barnabás, Koleszár Ferenc. A névsorból is látható, hogy elég sokféle hatás ért minket. Az mindig egy nagy feladat volt, hogy felismerjük a számunkra befogadható vagy elfogadható véleményeket, de ugyanakkor hozzá is tegyük a magunk elképzeléseit. Nagyon izgalmas ez a sokféleség, teljesen eltért attól, mint amikor egy mester viszi végig az embert a képzési időszakon. Egy idő után viszont elfogadtuk, megszoktuk, értettük. Gyakori váltásoknál, amikor egy-egy mesterrel csak egy-egy szemeszter erejéig találkozol, nehezebb eldönteni, hogy kinek a hatása lesz rád az igazán meghatározó. Néma Júlia is egy egész, majd aztán egy fél éven keresztül foglalkozott velünk. Igaz, a könyvéhez kapcsolódóan többször is dolgozhattunk még vele, már végzett keramikusként. Júlia nagyon értékelte a szorgalmunkat, érzékelte a buzgalmunkat, és felkérte Tündét, Ádámot, Szabó Tamást és engem, hogy működjünk közre a tesztégetéseknél, ami nagyon tanulságos és hasznos volt mindannyiunk számára. Viszont mi a fatüzes égetéssel nem is Kecskeméten, hanem még Siklóson, az ottani művésztelepen ismerkedtünk meg. Ott is működött egy Fred Olsen-féle kemence. Siklóson Kemény Péterrel, Fusz Györggyel és Kádasi Évával égettünk. – Lehet-e más típusú kemencével is ilyen magas hőfokot elérni? – Igen, például a gázüzemű kemencékkel, de vannak olyan elektromos kemencék is, amelyek bírják ezt a hőfokot. – Véletlen volt, hogy a közelmúltban Kecskeméten, egy Mester és tanítványa kiállításon te éppen Fusz Györggyel állítottál ki párban? Őt tekinted a legfontosabb mesterednek? – Azon a kiállításon a mesterek kérték fel valamelyik tanítványukat a közös bemutatkozásra. Gyuri engem választott, amit nagyon megtisztelőnek éreztem. Azért volt különösen izgalmas a dolog, mert teljesen mást csinálok, mint ő. Mondhatnám úgy is, hogy az alma nagyon messze esett a fájától, de tulajdonképpen mégsem. Valamiféle hasonlóság a hozzáállásban vagy az anyaggal való viszonyunkban azért van. Gyuri olyan igazi, férfias erővel szinte belemászik az anyagba, ott marad a keze nyoma, én meg lázasan kinyújtom a kis lapocskáimat, higgadtan gondolkodom, méregetek, számolgatok, majd erősen összpontosítva összeragasztom a lapjaimat. De valahogy a belső érzékenység mégis ugyanaz. A felületek, meg az anyag szeretete, szinte áhítatos megközelítése, az a közös bennünk. – Talán még a monumentalitás érzékeltetésében van közöttetek hasonlatosság. – Imádom a monumentalitást, akár tíz centiméteren belül is. És igen, azt hiszem, Gyurinál is ez az erő nagyon domináns. Alapvetően szerintem a tárgyak
