Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Kontor Enikő, Csávás-Ruzicska Tünde, Szabó Ádám Csaba kerámiái
201 arányrendszerétől függ, hogy mekkorának tűnnek. Meg ugye a róluk készült fotó milyenségétől. Hogy honnan, mennyire profilból, milyen szögből fotózza az ember. Nekem eléggé egyöntetűek a fotóim, mindent nagyon frontálisan örökítek meg, ettől is tűnnek olyan monumentálisnak az egész pici tárgyaim is. – Tudatos választás, hogy szinte minden tárgyadat földszínekben készíted el? – A stabilitás, amit a földszínek jelentenek, nekem nagyon fontos. Mivel ren geteg bizonytalanság van bennem, meghatározó vágyam, hogy legyen, amibe bele tudok kapaszkodni. Hogy legyen valami, ami stabilitást ad. A plasztikáim is ilyenek, nagyon stabilak, vastagok, erősek. Igen, azt hiszem, a tárgyaimmal próbálom magam erősíteni, vagy erősebbnek láttatni. – Közös műteremben dolgoztok Szabó Ádámmal, de más-más területeken. Ádám az autonóm kerámiái mellett a gasztronómiai vonalra állt rá, te pedig itt kevésbé exponálod magad. Miért? – Nem tudom a pontos okát. Nem találnak rám a megrendelők, vagy ha rám is találnak, valahogy nehezebben alkalmazkodom. Túl érzékeny is vagyok, nehezen állok rá például a megrendelő egyéni hisztijére, vagy néha az érzéketlenségére. Ez a fajta empátia feltehetően hiányzik belőlem. Nekem ez nem megy, én a saját hullámhosszomat próbálom ráerőltetni a világra. – Egyáltalán nem baj, hogy ti hárman nem vagytok egyformák. – Ha az említettek ellenére időnként mégis összejön egy-egy ilyen együttmű ködés, akkor általában szeretik a végeredményt, csak valahogy nehezen teremtődik meg a kémia a megrendelő és köztem. – Nem hagyod, hogy befolyásoljon bárki is. Hogyan gondolkodsz anyagról, formáról, színekről, funkcióról? – Én ezt elég negatívan szoktam értékelni magamban, általában úgy, hogy biztosan kevesebb vagyok. Nem pozitív jelenségként élem meg, hanem egyféle fogyatékként. Úgy gondolom, hogy a kerámia nemcsak képző-, de alapvetően iparművészet is. A funkció eredendően benne van a műfajban, mint ahogyan az is, hogy a megrendelővel együtt kell működni, esetenként ki kell szolgálni őt. De valami miatt gyakran képtelen vagyok erre. Csak egy bizonyos pontig tudok alkalmazkodni. – Mindezt akár erényként is felfoghatod, hiszen a tárgyaid iránt így is erős a kereslet. Kedveli a közönség a funkcionális tárgyaidat is, a szobrászati igényű, autonóm kerámiáidat is. Legfeljebb nem fogsz csúcséttermeknek dolgozni. – Én sem érzem azért, hogy kikerülhetetlen lenne a másokkal való, szo ros együttműködés. Amióta egy kicsit több időt szánok a marketingre, meg arra, hogy próbálom magam erősíteni, egyre jobban élvezem, amit csinálok. Abbahagyni nem fogom, hiszen ez az egyetlen dolog, amihez értek. Nagyon fontos nekem, hogy aki látja a dolgaimat, az bevonódjon. Amire mindig tudatosan törekszem, az az őszinteség. Mert abban van az erő. Én nem akarom másnak
